A szokott módon idén is megérkezett a tavasz a Kőris utcába, és vele a jó idő. Megjelentek a járdaszegély mentén az eleinte kicsi, kis zöld szigetecskék, melyek felvidítják az ember szívét a téli komorság után. Apró levelek növögettek a volt Szeszgyár kerítésén belüli ecetfákon is. Kell ez a kis zöld, mert a 99-es busz megállójában már évek óta csak a kifelé dőlő, omladozó fal látványában gyönyörködhettünk.
És jött a nyár. Ahogy minden évben a szigetecskék nőttek, növögettek, a csupasz fal téglái közül is mindenféle zöldek integettek felénk. Na és a fal tövében! A szokásos mini-dzsungel rekordot döntött, alig fél méternyi átjárót hagyva a gyalogosoknak.
És most itt van az ősz, itt van újra, már a parlagfű is elvirágzott, s a mi kis utcánkban csendesen sárgul a zöld.
A héten aztán szorgos kezek tépdesték a dzsungelt, sarabolták a fal tövéből kiálló ecetfákat, gizeket és gazokat. Csodásan szép szürke lett az utca. Aggódnunk azonban mégsem kell. Hiszek a természet erejében és a trehányságban, így biztos vagyok benne, hogy jövőre is lesz „szépséges” zöld övezetünk. Őszig.
Ui.: Az alapos írtó-munka eredményeképpen a fal jókora darabja az aszfaltra omlott.
LaMa
UPDATE: Ma estére a leomlott romokat eltakarították. Az omladozó fal maradt olyan, amilyen volt. Palotanegyed meg Egyetemváros, mi?!