... hogy miért is van Magyarországon „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet”. Azt, hogy miért hosszabbítjuk most meg, talán újabb tíz év múlva. A „tömeges” jelző önmagában is érdekes.

Nézzük meg a jogszabály elfogadása utáni évet (2017):

Magyarországon 2017-ben 3397 nemzetközi védelem iránti kérelem került benyújtásra, 42%-uk afgán származású volt, 24%-a iraki és 17%-a szír. Ugyanebben az évben 106 főt ismertek el menekültként, oltalmazottként 1110 főt, további 75 fő befogadott státuszt kapott, 2880 fő kérelmét eluta- sították... 2049 fő menekültügyi eljárását megszüntették (jellemzően azért, mert a döntés meghozatala előtt távoztak). Ez azt jelenti, hogy a 2017-es évben az esetek ötödében született pozitív döntés, a vizsgált kérelmek 1,7%-ban kaptak menekültstátuszt a kérelmezők.

Tehát a 3397-ből 1291 fő maradhatott. Azóta ez a szám évről évre csökken — kb. ennyit arról, hogy mit tekint kormányunk „tömegnek”.

A jogtörténészek csemegéje lesz az az időszak, amikor a jogszabályok jelentős része nem titkos (mert titkosításuk semmiképp se lenne indokolható), csak éppen egyszerűen nem hirdetik ki őket. Ezek az úgynevezett 2000-es rendeletek — tavaly pl. 470(!) db.

Az állampolgárok tehát nem ismerhetik meg a jogaikba esetenként durván belenyúló szabályokat, így nem is tiltakozhatnak ellenük; elvileg meglévő jogaikat sehol nem érvényesíthetik.

Magyarország nem jogállam.

Fügedi Ubul