A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara hagyományos évnyitóján: Elmondták a kormány tagjai, hogyan lesz Magyarországon felzárkózás és növekedés. (Portfolio) 

Varga Mihály pénzügyminiszter szerint a veszélyek korszakába léptünk. Ezt jól jelzik olyan adatok, mint például a 350 eurós gázár — tavaly valóban volt két olyan nap, amikor az MW"h-ként számolt ár ezt megközelítette. Mostanában kb. 46-ért jegyzik, a tendencia ereszkedő.

A többi, általa citált (v.ö. "hajánál fogva előrángatott") paraméterrel is ez a helyzet. Minket, öregebbeket ez erősen emlékeztethet 1972-re, az (első) olajárrobbanásra. Akkor kijelentettük, hogy hozzánk "nem gyűrűzik be", mert mi a szovjet elvtársaktól továbbra is olcsón kapjuk az olajat — most meg azt, hogy mi az orosz úrtársaktól ötödáron vesszük a gázt. A szovjet elvtársak persze megemelték az olaj árát, most meg kiderült, hogy az orosz úrtársaktól valójában 10 %-kal a piaci ár fölött vesszük.

Az ún. létező szocializmus utolsó évtizedeiben a gazdaságot irányítók gyakorlatilag lemondtak a tervgazdálkodásról. Ehelyett megsaccolták, hogyan alakulnak majd a gazdasági folyamatok, és azok általuk várt egyenlegét kinevezték tervnek. Ehhez kísér- tetiesen hasonló módon Varga bejelentette, hogy "3,9% lesz a hiány idén, jövőre pedig 2,5%-kal tervezünk" — az ehhez szükséges intézkedéseket azonban nem hoztuk meg.

Az általa emlegetett veszély fogalmát a kamara elnöke helyezte teljesen új megvilá- gításba. Parragh szerint az egyik lehetséges veszély az, ha utolérjük Ausztriát (itt csak tippelgethetjük, hogy az egy főre jutó GDP-re gondolt-e). De nem az igazi (mondaná Rajkin): az igazi veszély az, ha utolér minket Románia.

Nos, a mi boldogulásunk szempontjából a szomszédok teljesítményének egyáltalán semmi jelentősége. Akár lemaradnak mögöttünk, akár elhúznak mellettünk, mint a vadlibák (miként jelenleg is), mi attól nem élünk se jobban, se rosszabbul. Az efféle összevetéseknek pontosan egy szerepük van: lehetővé teszik a kormányok munkájának értékelését. A jobban fejlődő gazdaságokat jobban dolgozó kormányok menedzselik, a lassabban fejlődőket rosszabbak. Ezen összehasonlítás alapján a magyar kormány teljesítménye pocsék — de nem az osztrákok és nem a románok miatt az, hanem saját jogon.

Szépen támasztja alá ezt az értékelést Nagy Márton, aki szerint mintegy félmillió (betanított) munkást, úgynevezett gazdasági bevándorlót kell minél előbb behoznunk, hogy legyen, aki az épülő gyárakban majd dolgozik. Nevezett kormányunk intézkedései miatt ugyanis a piacképes magyar munkaerő kivándorol; az országot ázsiaiakkal kell feltölteni.

Fügedi Ubul