Ez most vagy valami, vagy megyen valahová – ahogy a székely bácsi mondta a klasszikus viccben. Vagy csak simán csoda történt. Már hetekkel ezelőtt is gyanús volt, hogy az utcánkban takarítógép járt többször is, gondoltam eltévedt – merthogy évek óta nem történt ilyen mifelénk – most péntek délelőtt meg egy fűkaszás közmunkás jelent meg, és nyírta a járda szélén, fal mellett növő füvet meg a repedésekből előtüremkedő gizgazokat. Sőt, az utca végén, a már többször megénekelt buszmegállónál is megnyirbálta a zöldet.

Így aztán az Orczy út és a Diószegi utca között a járda rövid időn belül szeméttel vegyes, lekaszált mindenfélével lett tele, végestelen végig. Ennyi volt – gondoltam, de nem. A képek elkészülte után alig egy, másfél órával már össze is seperték a száradó fűvel, gyom- mal vegyes szemetet, előbb a járdaszegély mellé, takaros kupacokba halmozva, majd onnan is összeszedve kukába pakolva, épp csak hogy fel nem locsolva.

Persze, értem én, ez nem valami húde izgalmas téma, normális helyen ez a normális – gizgaz, fűkasza, levág, összeszed, felsöpör – csakhát mifelénk az Orczy-negyedben nem nagyon (vagy egyáltalán nem) szokott ilyesmi megtörténni. Így aztán, ha nem tudnám, hogy választások jönnek, azt hinném, hogy választások jönnek. Vagy ünnep. Vagy valami…

Mindenesetre évek óta nem volt ilyen tiszta az utca. Pár napig.

P.s.: Készült több képet is a helyi csodáról, de lássuk be, a száradó gazok szeméttel ke- vert képe nem olyan rém izgalmas, hogy érdemes lenne több nézőpontból, esetleg a szokott módon, nagyobb méretben is feltenni ide vagy a fészbukra. Így aztán maradt ez a négy kép, gondolom ennyi elég is, hogy megörökítsük: ilyen is volt nálunk. Egyszer.

LaMa