1899-ben, Józsefváros szívében, az Aggteleki utcában (ma Kis József utca) egy bérpalota épült. Vetekedett a Palotanegyed legszebb házaival, mégis, valahogy a megbecsülés elkerülte az eltelt évszázad alatt. Az épületet Feketeházy János tervezte és építtette a fiának 1897-1899 között, aki az első emelet 3. számban élt, és a bérleti díjat mindenki ide fizette. Kortársai tipikus építészeti jegyeit viseli, mégis tele van izgalmas részletekkel.

Az egykor pompás bérpalota szépségeit ma már sajnos keresnünk kell. Pedig az Aggteleki utca meghatározó épületéről beszélünk, már messziről kitűnik a többi közül. A homlokzaton lévő két zárt erkélysor, mely közrefogja az épület fő, nyitott díszerkélyét, markánsan kiemeli a házat a többi közül. A homlokzaton sok szép faragott és öntött díszítő elemet találunk, ezek közül az egyik legszebb a földszinten lévő két üzlethelyiség bejáratai felett lévő, fantasztikusan szép ablak a kovácsoltvas rácsaival. A zárt erkélyek és az emeletek díszei sajnos Budapest ostroma alatt elpusztultak.

Az egykor hófehér, faragott kő díszerkély, kovácsoltvas berakásaival ma szürkén, töredezetten néz az utcára. Felette gipsz nőalakok hívják fel magukra a figyelmet, melyek közül a központi szobor 2008-ban rászakadt az erkélyre. A körülötte lévő két szobor még épségben van. Egy emelettel feljebb falatnyi kis erkély található, de amilyen kicsi, olyan csodálatos korláttal rendelkezik. Sajnos az idő vasfoga ezt sem kímélte, a rozsda között alig lehet megtalálni a szépséget.

Csodával határos módon, kivételesen szép állapotban maradt meg az épület főkapuja. Talán a felette lévő oroszlánfej óvta meg az évszázad viharaitól. A faragott főkapun lévő díszítések megegyeznek a kapualj gipszstukkóival, nagyon szép összhangot teremt, amikor belépünk a házba. A hosszú folyosó két oldalán egykor szobrok voltak a falba mélyesztve, ezek sajnos már nincsenek meg. A hatalmas udvarra érve két óriási gesztenyefa fogad minket, melyek a 3 emeletes házon is jócskán túlnőttek már. Az eredeti sárga kő burkolat a 1944-ben elpusztult, az 1959/60-as IKV felújítás alkalmával felháborító betonlapokkal pótolták, melyek tönkreteszik az udvar hangulatát.

A lépcsőházba befordulva még láthatjuk az eredeti csapóajtókat, amelyekben benne vannak a közel 120 éves maratott üveglapok.  A főlépcsőházban tipikus, kétkaros, lebegő lépcsősorok vannak, a szokásosnál jóval díszesebb kivitelben, kovácsoltvas és faragott fa korláttal kiegészítve, félemeletenként pihenőkkel. A korlát egy márványoszlopból indul ki, melyet egy óriási kovácsoltvas sárkány díszített. A sárkány néhány évvel ezelőtt valószínűleg a MÉH telepen végezte, pótolhatatlan értéktől fosztva meg ezzel a

Az épület két udvaros, a hátsó traktust a központi udvar túloldalán lévő, hasonlóan díszes, ám jóval szűkebb lépcsőházból közelíthetjük meg. Szokatlan módon a cselédlépcső a főlépcső mellé került, innen kiszolgáló létesítmények egész sora közelíthető meg, melyek mind azt a célt szolgálták, hogy a cseléd lehetőség szerint a házi munkákat itt végezze. Több száz négyzetméterről beszélünk, konyhák, mosókonyhák, zuhanyzók, mellékhelyiségek. A jobb helykihasználás miatt ezt a részt alacsony belmagassággal építették, így a 3 emeletes házban nem kevesebb, mint 9 ilyen kiszolgáló szintet tudtak beépíteni.

Az IKV felújítás során ezek nagy részéből lakásokat alakítottak ki, a lépcsőház tekintélyes részét befalazták. A főlépcsőház minden szintjén, a függőfolyosók mellett porolóerkélyeket is találunk. A pince és a padlás száz évet letagadhat a korából, a kivételes mérnöki munka eredményeképp javításra szinte sosem volt szükség.

Az épület állapota sajnos az utóbbi évek néhány látványfelújítása ellenére is egyre inkább romlik. 1959/60-ban a kontár lakásdarabolások során nem fordítottak különösebb figyelmet az igényességre. Ez főleg a mindennapos csőtörésekben mutatkozik meg, melyek az eredeti vizes blokkok hanyag kiterjesztéseiből erednek. Az épület több helyen szétázott, a közös képviselet a már bekövetkezett törések javításán kívül mással nem foglalkozik.

Átfogó felújításra van szükség, melynek a közművek modernizálását is magában kell foglalnia. Sorstársaival ellentétben, ennek a háznak van pénze. A felújítási alapból bőven fedezni lehetne egy átfogó felújítást tartalmazó pályázat önrészét, ám a cselekvésre nincs hajlandóság a döntéshozók körében. A közös képviselő, a számvizsgáló bizottság jóváhagyásával gondolkodás nélkül költi a pénzt, az ésszerűség mellőzésével. Fel sem merül felújítási pályázatokra való nevezés, ez szerintük nem szükséges. Ez a csodálatos épület a hanyagság és a nemtörődömség miatt, ha nem teszünk semmit, javíthatatlan károkat fog szenvedni.

Elhatároztam, hogy nem hagyom veszni Budapest ezen eldugott, ismeretlen szépségét és mindent megteszek azért, hogy visszanyerje egykori pompáját. Több lakóval összefogtam, akik szívükön viselik az épület sorsát, készítettünk egy szervezeti- és működési szabályzat tervezetet, melyben szabályozva van az építkezés, a helyiségek hasznosítási köre. A tervezet korlátozza a külső terek festésekor használható színeket, tiltja a homlokzatra gépészeti berendezések felhelyezését, védi az eredeti épületasztalos berendezéseket.

Be kell látnunk, hogy nem lehet gondolkodás nélkül különböző színekkel festeni egy társasházban, nem lehet csak úgy egy ablakot másmilyenre cserélni. A galériaépítések is komoly veszélyeket tartogatnak magukban, a válaszfalakra támaszkodó gerendák véleményem szerint kockázatosak. Ha hagyjuk, hogy mindenki belátása szerint csinosítsa a házat, egy idő után a nevetség tárgya lesz a társasház kinézete. Ennek jellemző példája az egyik utcafronti üzlethelyiség festése, melyre a felháborító kifejezés is nagyon finom.

Ebben a házban születtem, ezért talán elfogult vagyok, de elgondolkodtató számomra az, hogy vajon hány ilyen és hasonló sorsú társasház van Józsefvárosban, melyek kifejezik az egykori békebeli légkört, mely olyannyira jellemzi ezt a városrészt.

Ezek a házak csak arra várnak, hogy végre valaki felfedezze igazi szépségüket és megmentse őket.

Barabás József - Józsefváros, Népszínház negyed