Aki nem volt jelen a legutóbbi testületi ülésen, az ma értesülhetett róla a Józsefváros újságból, hogy egy csaló gazember vagyok! Sőt bűncselekményt is elkövettem - Józsefváros, XXI. évfolyam 14. szám • 2013. augusztus 6. (14. oldal - Bumeránghatás című cikk). Aki nem tudja, annak bemutatkozom: Szili-Darók Ildikó vagyok, 2002 óta Szili Balázs felesége (vagy ahogy Polgármester Úr nevezett, "Szili Balázs strómanja", az újság fogalmazása szerint pedig a lakás panamázó nej.

Tehát: a testületin megszólíttattam. Nem csekély vád hangzott el ellenem: 1995-ben megvettem 27 nm-es lakásomat, majd 8 évvel később eladtam a RÉV-nek, ahol a férjem dolgozott. Itt még az is szóba került, hogy ebből a fantasztikus üzletből vettünk egy másik lakást. Férjem megkereste Józsefváros újság Főszerkesztőjét, és kérte, hogy amennyiben beszámol a testületi ülésen elhangzott valótlanságokról, úgy tegye lehetővé, hogy az igazság is megjelenjen a lapban. Főszerkesztő Úr válaszolt, adott 1500 karaktert. Túlléptem. 1887 lett.

Vagy ezért, vagy talán másért, de a testületi ülésen elhangzottakra való reagálásom nem jelent meg az újságban. Így nem maradt más nyilvánosság, mint e fórum. Itt most beidézem a teljes cikkem szövegét.

Az újság írása közben már rájöttek – tán az én írásomból –, hogy a RÉV-nek történő lakáseladásnál férjem akkor még nem dolgozott a RÉV-nél, csak rá egy évre. No de ez is bűn! Mint ahogy bűn volt az a több százezer "tanácsi", később önkormányzati lakás megvásárlása, ami a 80-as évektől mindenki számára lehetőségként adódott, és a többség élt is vele. Vagy csak akkor bűn, ha a volt bérlő később párttag lett? De lehet, hogy az a kb. 700 ember a bűnös, aki a volt bérlakását évekkel később eladta a RÉV8 Zrt-n keresztül az önkormányzatnak? Persze közülük is csak azok, akik párttagok voltak?

Akit bővebben érdekel életem, szívesen mesélek róla és bárkinek lehetővé teszem, hogy az említett szerződésekbe betekintsen. De nem nyújtom tovább a rétest, itt a cikk:

Én, a stróman! – avagy: a lakáspályázat visszavág

Ezen (Szerk.: Józsefváros) újság hasábjain már többször megjelentek írásaim. Írtam a szociális munkáról, szociálpolitikáról, írtam életemről, melynek soha egyetlen pillanatát nem szégyelltem, nem rejtegettem. A családsegítő szolgálatból történő eltávolításom után azonban nem sok aktivitást mutattam. Ha az ember valami olyat veszít, ami számára a „világ, a mindenség és minden” sok mindenben csalódik és elveszíti a hitét az emberi értékekben.

Most ismét írok. Vörös Képviselő Úr a legutóbbi testületi ülésen képviselői kérdést intézett Polgármester Úrhoz, melyben kifogásolta a következőket: 1995-ben – a többi több tízezer bérlakásban élő emberrel együtt – én is megvásároltam önkormányzati 27 nm alapterületű bérlakásomat. Tettem ezt a rendelet szerinti áron, amit 115 ezer forintban állapítottak meg. Ez akkor, mint a Józsefvárosi Családsegítő Szolgálatnál dolgozó családgondozó, egy éves fizetésem volt. (Azóta jelentős volt az infláció.)

8 év múlva a Józsefváros újságban megjelent egy hirdetés, mely szerint a RÉV8 Zrt. kis lakásokat keres megvásárlásra. Jelentkeztem a hirdetésre, eladtam a lakást, ami cserelakásként a városrehabilitáció során felhasználásra került, tehát valótlan az az állítás, miszerint a lakást politikai nyomásra vásárolta meg az Önkormányzat.

A testületi ülésen Polgármester Úrtól elhangzott állítás valótlan volt, mely szerint a férjem az eladás idejében a RÉV8 dolgozója volt. Férjem az eladás után egy évvel helyezkedett el a RÉV8 Zrt-nél.

Tisztelt Polgármester Úr szerint bűncselekményt követtem el, túlárazottan eladva a lakásomat s csak azért nem kezdeményez vizsgálatot, mert az ügy elévült. Valójában már volt vizsgálat, és igazságügyi szakértői vélemény támasztja alá hogy a vételár reális volt.

Persze értem én, hogy csak a férjemnek szerettek volna visszacsapni, mert szólni mert akkor, amikor egy képviselő (Szerk.: Kaiser úr „érdekes” lakáspályázatáról van szó) nyert a lakáspályázaton. De Uraim, mielőtt legközelebb nyilvánosan bűncselekménnyel gyanúsítanak, lestrómanoznak, szerencselovagként emlegetnek, mindenféle nyomozgatás és találgatás helyett tessenek nyugodtan felhívni telefonon, hogy megkérdezzék a valóságot. Tudják, hazudni bűn!

Szili-Darók Ildikó

***

Minderről, és persze a nagyszerű Józsefváros újságról szó esett A Központi Bizottság világa blog Három példa c. posztjában is. Mindenki szíves figyelmébe ajánljuk. Ja, meg ezt is: Kocsis Máté médiabirodalma. Vagy esetleg ezt a Tóta W-től. Ha már arra jártunk.

A Szerk.