A mi Józsefvárosunk

6. Kitüntető figyelem

2013. március 24. - SziliBalazs

03.jpgNemzeti ünnepek közeledtével fokozódik a közvélemény figyelme: vajon kik érdemesek kitüntetésre, a társadalom valamilyen szintű, illetve nagyságrendű elismerésére? Ilyenkor a testületek felelőssége jelentős, hiszen ők jogosultak a felterjesztettek közül jóváhagyni az elismerésben, kitüntetésben részesülők körét. Vagyis igent mondanak egy névsorra.

Olyan Józsefvárosban élő és dolgozó személyek névsorára, akik életükkel, munkásságukkal, cselekedeteikkel kiemelkedő módon járulnak hozzá közösségünk életéhez és példát mutatnak, példát jelentenek mindannyiunk számára, függetlenül nembeli, politikai, vallási identitásuktól.

A kitüntetésre jelöltek között volt Dr. Iványi Gábor, az 1987-től működő Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora, akinek intézménye döntő érdemeket szerzett a hazai szociális-munkás képzésben, függetlenül hallgatóinak vallási hovatartozásától.

ivanyi_gabor2011.jpg

Iványi Gábor vezeti az Oltalom Karitatív Egyesületet is, ami már több mint 25 éve segíti a józsefvárosi szegényeket, a hajléktalanokat, de a hátrányos helyzettel küzdő családokat is. (Az egyesület óvodájában jelenleg is közel negyven nehéz sorsú gyermeket látnak el élelemmel, ruhaneművel, játékkal, de mindenekfelett jó szóval, megértéssel teremtenek befogadó közösséget számukra.) Elévülhetetlenek érdemei a hajléktalan-ellátás területén. Utcai szociális munkásai élelmiszert és takarót osztanak, szociális munkásai segítenek a mindennapok küzdelmeiben, a társadalmi re-integrációban. Orvosi ellátást biztosító hajléktalan szállóján egy kis saját kuckóra lelnek a számkivetettek. A fűtött utca rideg zsúfoltsága ellenére, több száz ember utolsó esélye az életben maradásra.

Meggyőződésem, hogy Dr. Iványi Gábor rászolgált az elismerésre. Egész életét mások segítésének, a rászorulók támogatásának szentelte. Harcolt a szegényekért, az otthontalanokért, a felebaráti szeretetért, vagyis mindazért, amire a hite ösztönözte!

Azokért küzd, akik számkivetettek. Mindenki látott az utcán koszos, kopott ruhába öltözött, ápolatlan külsejű, megviselt arcú embert, aki céltalanul lődörög, vagy a földön ülve mered bele a számára semmi jóval nem kecsegtető világba. Vannak, akik elhagyott romokban, pincékben, „kulipintyókban” húzzák meg magukat. Itt igyekeznek „emberi” körülményeket teremteni, bár a kidobott ágybetéteken, rongyokba takarózva történő alvás nem az, amit emberközelinek lehet nevezni. Akinek nem jut ilyen túlélést biztosító hely és a hajléktalanellátó intézményben sem tudják fogadni mivel folyamatos a túlzsúfoltság, a működési engedélyeket túllépő létszám - annak maradt az utca, télen az aluljárók. Az Alaptörvény változása után, már az sem…

danko_karitativ.jpg

Általában maximum 5 év az, amit így az utcán túl lehet élni. A hideg, az embertelen körülmények kikezdik a szervezetet és a betegségek halmozottan jelentkeznek. Nincs lehetőség a gyógyszerek rendszeres szedésére, az egészséges táplálkozásra, sőt néha a nem egészségesre sem, viszont az alkohol annál többet szerepel az étrendben. Bizony kevesen lennének, akik a mínusz 10 fokban józanul kibírnák reggelig a hidegben feküdve. S kevesek számára adna lelkierőt a másnaphoz a hit, hogy egyszer minden jóra fordul. Az olcsó bor mámorában talán a világ, mely kitaszítja fiait, nem tűnik olyan kegyetlennek.

Számukra ad esélyt Iványi Gábor arra, hogy holnapjuk is legyen, mert embernek születtek, és nekik is joguk van a holnaphoz!

Személyesen tapasztaltam munkájának mindennapjait, amikor 4 évig hallgatója voltam főiskolájának, és dolgoztam a „fűtött utcán” a legnagyobb zimankó idején, ezért meggyőződéssel állítom, hogy a sok megmentett élet megér egy elismerést!

Azonban a döntéshozó többség nem így gondolta! Dr. Iványi Gábor neve nem kapta meg a kitüntető figyelmet, nem került az érdemesek névsorába.

Elhangzott ellenérvként, hogy Dr. Iványi Gábor a kerületbe hozza a hajléktalanokat, ezzel nem használ a kerületnek. (Legalábbis a hajléktalanüldöző politikát folytató döntéshozó többségnek.) Kritizálták, mert nem megoldja, hanem inkább konzerválja a hajléktalanságot azzal, hogy segíti számukra a túlélést.

danko_futottutca.jpg

Valóban, a hajléktalan ellátó intézmények nem tudják felszámolni a hajléktalanság problémáját, ellenben ha nem lennének, akkor a közterületen életvitelszerű tartózkodást tiltó törvénnyel, a városokból kiebrudalt emberek számára maradna a közeli erdőkben a fagyhalál. Persze a statisztika ezáltal javulna, de ilyen morbid megoldásra még a kétharmad sem ad felhatalmazást!

A hajléktalanság problémájának megoldása tényleg nem egy emberen múlik! Sokunkon, egy kicsit mindnyájunkon! De egyetlen ilyen elkötelezett ember enyhíteni tudja a fájdalmukat és segít nekik hinni abban, hogy volt és talán van is megváltás minden ember számára!

Vajon az ellene szavazók miért nem így érzik? Ezen gondolkodom, így Húsvét ünnepe közeledtével…

Szili Balázs - Józsefváros, Magdolna negyed

A bejegyzés trackback címe:

https://mijozsefvarosunk.blog.hu/api/trackback/id/tr295165388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása