Nem ez jött volna, de kihagyhatatlan. Dr. Erőss Gábor két napja osztotta meg blogján azt a legújabb tapasztalatát, melyet a kerületi lappal most éppen ’56 ünneplése kapcsán szerzett. Az történt ugyanis, hogy cikket kért tőle (mint a Párbeszéd önkormányzati képviselőjétől) a lap, de mivel a válasz nem tetszett nekik, inkább le se hozták az írást. Így aztán két napja ő, most meg mi közöljük a meg nem jelent cikket. Mert nem csak szép ez a történet, hanem olyan nagyon jellemző is. (A Főszerk. levele és a teljes írás eredeti helyén itt olvasható, mi csak Erőss Gábor meg nem jelent válaszát  tesszük fel ide, íme…)

Tegnap kaptam a helyi lap főszerkesztőjétől egy számonkérő levelet, hogy miért nem voltam ott idén a kerületi ’56-os rendezvényen. Örülök, hogy Főszerkesztő Úr éberen figyel, ki-hol jelenik meg, bár az Auróra utcai Rendelőintézetet felújító offshore-hátterű, hamis Uruguay-i referenciát megadó cég, és annak Rogán-közeli tulajdonosa, vagy éppen az Orczy-kert fáinak helyére 3 milliárdos lovardát építő Mészáros Lőrinc valahogy elke- rülte a figyelmét.

Kérdésére válaszolva közlöm, hogy: az 1956-os Forradalmat idén részben egykori ’56-osok, részben a korábbi és a mostani autoriter rezsimet egyaránt elutasító fiatalok társaságában, nem a hivatalos ünnepségen, de itt, Józsefvárosban ünnepeltem. A kerületi rendezvények- re is járnék, ha ott, más kerületekhez hasonlóan, lehetőséget biztosítana Józsefváros vezetése arra, hogy – ellenzéki önkormányzati képviselőként – a hivatalos ünnepség részeként, méltó körülmények között helyezhessem el a Párbeszéd Magyarországért koszorúját. Ez eddig sajnos nem így volt, de bízom benne, hogy a jövőben így lesz.

József utcai lakosként a napokban fiaimmal megnéztük, kipróbáltuk a közeli Horváth Mihály téren berendezett emlékpark járműit, meséltem nekik a Forradalomról, a munkástanácsokról, Bibóról és az elnyomás természetéről. Csak azt nem értették: ha ki van írva a nagy fekete autóra, hogy „ruszkik haza!”, akkor a kormány most miért a szíriai Aleppóban kórházakat bombázó oroszokkal építtet nálunk atomerőművet.

Ha a zugújságírás, a hecckampányok és a pártpropaganda mellett a kerületiek életét érintő kérdések megvitatására is tér nyílik a lap hasábjain, akkor még ennél is nagyobb örömmel állok majd a lap rendelkezésére. Végül, hadd idézzem ’56 hősét, Bibó Istvánt: „A félelem, a veszély állandó érzésében szabállyá vált mindaz, amit az igazi demokráciák csak az igazi veszély órájában ismernek: a közszabadságok megkurtítása, a cenzúra, az ellenség „bérenc”-einek, az „áruló”-nak a keresése, a mindenáron való rendnek vagy a rend látszatának s a nemzeti egységnek a szabadság rovására való erőltetése. A demokrácia meghamisításának és korrumpálásának a legváltozatosabb formái jelentek meg (…): az egészséges közösségi akaratképződést meggátló vagy meghamisító választási rendszerek vagy választási visszaélések, puccsok és átmeneti diktatúrák.”

P.s.: A helyi lapban a polgármester (névvel) 11-szer szerepel (+fotók), az ellenzéki képviselők együttvéve: nullaszor. Erre Mészáros Lőrinc is csettintene!

(dr. Erőss Gábor blogja: Cenzúrával ünnepelte '56-ot a Józsefváros Újság)

***

És ha már a címben meg a poszt végén is szóba került a mangalicaszerelő milliárdos felcsúti polgármester, aki Orbánnak nem-strómanja: Mészáros Lőrinc továbbra is tagadja, hogy bármi köze lenne a Népszabadság kiadójának megszerzéséhez. És ha tagadja, akkor az úgy is van. Hát nem? Hát nem. (Ajánlott irodalom ma a 168 óráról: Az sajtónak szabadságárul).