„Nem zörög a sárhányó, ha a szél nem fújja.”

És akkor most még egy „utózörej” a február végi Közmegszólalásról, szintén Budaházy Gusztáv tollából. (Az eredeti bejegyzés a Közmegszólalás az önkormányzati lakásokról esemény meghirdetésének fészbuk oldalán olvasható, március elsejei dátummal.)

***

Ja és mellesleg, az ott résztvevő összes nagyokos is hallgat, és nemcsak az önkormány- zatiak közül. Úgy látszik, nem elég "norvégérett" még a gettóbeli bérlők kétségbeejtő helyzete. És ha már itt tartunk – a mostanában annyit szidott MSZP-n kívül – egyetlen ellenzéki párt se tartotta, nemhogy képviselővel részt venni, de megszólalni se a kesztyűgyári szeánszon. A Camara-Bereczki Feri korrekt és karakán felszólalásán kívül, az ott lévő különféle "pártszatellitek" ugyanis hallgattak, mint szar a fűben, s ha jól látom, helyi harsonáikban se ereszkednek a Magdolna-negyedbeli mélységekbe. Ebben is kivétel a szocik "A mi Józsefvárosunk"-ja, amely – szinkrontudósítónk jóvoltából (Szerk.: Virág Tamás) – remek és hiteles tudósítást adott az ott történtekről.

A többi helyi ellenzéki orgánum inkább taglalja az "országos jelentőségű problémákat," melyről nekem mindig az jut eszembe, hogy ez olyan, mintha egy nagyzenekar "tuttijába", még egy plusz fuvolát állítanának be. Ártani nem árt, de mi a frásznak. A Putyin-Ortbán tengelyről, a végeérhetetlen esélylatolgatásokról és hasonlókról az országos médiafelületek eleget s többnyire hitelesebben szólnak, mint a helyiek EGYÜTTvéve..

S bizisten elfut a méreg, amikor azt hallom-olvasom, hogy a többnyire középosztálybeli helyi ellenzéki képviselők méltatlankodva fakadnak ki, hogy nem és nem értik a helyieket, akik megnyeréséért hiába vetnek be mindent, az emberek keresztülnéznek rajtuk.

Hát uraim, így bajosan jutnak tovább az áhított változások felé vezető úton! S ép ésszel csak azt gondolhatom, hogy tán nem is akarnak; jó ez a kis langymeleg, de biztos kis iszapfürdő, amiben jóideig eldagonyázhatnak még. Amíg teljesen ki nem szárad.

Budaházy Gusztáv