Mint a 15 éve indult Magdolna Program I. négy házának egyik szervezője nagy reményekkel várom az új program kibontakozását. Azt is a Rév8 szervezte, nagyjából ugyanezekkel a szereplőkkel, s a célkitűzéseik is ugyanezek voltak. És én most azt javasolnám a Program minden résztvevőjének – a Rév 8-nak s a rehabilitációs munkába bevont, lakossági képviselőknek egyaránt – hogy tegyenek egy tanulmányi kirándulásnak is nevezhető látogatást a volt programházakban, s vonják le azokat a tanulságokat, amik a Programban eltelt 10-15 év során fölgyülemlettek.
Dankó utca 7.
Igen, a Dankó u. 7, Erdélyi u. 4. (Bauer. S. u.) Karácsony S. u. 22. Szigetvári, u. 4. mai, épített állaga s élet- és lakhatási körülményei sokatmondóan szólnak a Modellkísérleti Városrehabilitációs Programban elért eredményekről, s ha még össze is hasonlítjuk őket a hasonló adottságú, a rehabilitációból kimaradt önkoris házakkal, hát igencsak meglepő eredményekre jutunk.
Annyit viszont már most, minden összevetés előtt elmondhatunk, hogy a Program fő, szociális célkitűzésének – a bérleményi jogviszony-rendezésnek és az azt követő, valódi házfelügyeleti rendszer kialakításának – elmulasztása végzetes következményekkel járt a sok EU-s milliárddal "rehabilitált" programházakra nézve. És persze, érdemes lenne megvizsgálni az épített állag megóvásában tett intézkedéseket is, amiről – miután az EU se kérte számon – az önkormányzat is megfeledkezni látszik.
Igen, felújítani és ésszerű városrehabilitációs programot csinálni, de nem megfeledkezni arról, hogy az előző MNP-ket nemcsak külföldi kritikusai nevezték "Patyomkin Program- nak", hanem a ma hatalomra került, helyi ellenzék is. És ha még azt is hozzáteszem, hogy a Programban résztvevő lakosság túlnyomó része se volt erről sokkal jobb véleménnyel, akkor teljesnek mondható az "illetékességi kör".
Avagy – többek között – tessenek csak megkérdezni pl, a Magdolna u. 12-ből, épp a felújítást követő állapotok elől hanyatt-homlok menekülni kényszerülő lakókat, akiknek nemcsak a lakásaik sínylették meg a "rehabot", de az ott kialakult, horrorisztikus élet- és lakhatási körülményekből is végképp elegük lett.
És hát nem kell messzire menni, hogy állításaim valódiságáról meggyőződjenek; csak meg kell kérdezniük a mostani, demokratikus vezetés meghatározó emberei közül azokat, akik akkor se fogták be "pörös szájukat", sőt, némelyikük igencsak tiszteletre méltó, föltáró munkával leplezte le az akkori Programok hiányosságait.
Engem – de valszeg az érintett lakosságot is – nagyon is megnyugtatna, ha "vigyázó szemüket" rajta tartanák a mostani Programokon is.
Budaházy Gusztáv