Rég nem jártam a Bródy Sándor utca felé, így eléggé meglepett, hogy – tél ide, tél oda – szorgosan bontják az ú.n. Kéményseprő-ház belső szárnyait. A hírek szerint az utcafront- ja megmarad, de mögüle mindent eltüntetnek, gyakorlatilag semmi nem marad a Palota-negyed történelmének fontos részét képviselő, több mint 150 éves műemlék épületből.

Az előtörténetről annyit, hogy az önkormányzat 2016 decemberében megpróbálta eladni a meglehetősen rossz belső állapotú, bérlők által lakott, 826 millió forintra értékelt épületet, sikertelenül. 2017 tavaszán aztán ismét próbálkoztak: a pályázati kiírásban ekkor már egy jóval alacsonyabb, 619,5 millió forintos minimális vételár szerepelt. Gondolom, így aztán már lett vevő. (Megj.: Lett. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tulajdonába került az ingatlan - PPKE Bródy Projekt.)

Az összesen 2212 négyzetméteres a késő klasszicista házhoz 756 négyzetméter pince is tartozik, tehát majdnem 3000 négyzetmétert hasznosíthat az új tulajdonos, aki elméletileg csak a műemlékvédelmi szabályoknak megfelelően nyúlhat hozzá az épülethez. Csakhogy ez önmagában egyáltalán nem biztosítja a ház jövőjét – bőven vannak rossz példák.

Az egykori Főherceg Sándor utcai ház 1851–1855 között épült késő klasszicista stílusban. Az építőmester Hild Károly, Hild József testvére volt, a megrendelő pedig a svájci-olasz származású Devecis (Del Vecchio) Mihály kéményseprőmester. Így nem meglepő, hogy az épület homlokzatán egy kéményseprő-szobor látható.

Elterjedt ugyanakkor az a vélekedés is, hogy a házat maga a nagy Hild József tervezte az angolkisasszonyok részére, akiktől később megvásárolta a Devecis-család. 1860 körül emeletes udvari szárnnyal toldották meg az épületet, ami bal oldalról szegélyezi az udvart. Így alakult ki az L-alakú, szokatlanul mély udvar, ahol egykor romantikus vörösmárvány kút állt. A belső szárnyat utóbb még sokszor alakítgatták, a homlokzat mögött számos – vagy inkább: számtalan – későbbi átalakítás nyoma is látható. Volt.

(A bontás képeit Győri Péter fb-oldalán találtam.)

LaMa