Jóestét, jó estét. Tegnap vasárnap volt, ma meg hétfő. Ennek örömére most az Abcugról ajánlanánk egy írást az épp erre tévedő Nyájas Olvasó szíves figyelmébe. A múlt héten jelent meg ugyan, de ez minket olyan nagyon nem zavar, már csak ezért sem, mert a téma ma is aktuális, és valószínűleg még nagyon sokáig aktuális is marad. (Nem hagyják, hogy Józsefváros kiszúrjon a szegényekkel)

Van köztük tanár, nyugdíjazott gyámügyes, luxusszállodai szobaasszony. Egy civil társaság tagjai ők, akik szabadidejükben a kilakoltatás árnyékában élő nyolcadik kerületi lakosoknak segítenek. Ha kell, leveleznek a végrehajtóval, bemennek az önkormányzathoz, sokszor buldózerként viszik végig az ügyeket. Szükség is van rájuk: olyanokat képviselnek, akikkel talán szóba sem állnának a hivatalok.

Fotó: Ferenczy Dávid

Választott vezetőjük Románné Bolba Márta, a kerület evangélikus lelkésznője, aki a Mandák Mária Gyülekezeti Házban működő több csoportnak is a motorja. A Közöd tagjai hetente egyszer ülnek össze a gyülekezeti ház egyik szobájában, megbeszélik, hogy melyik ügyfelük ügye hol tart, sikerült-e dűlőre jutni valamiben, vagy, hogy a Józsefvárosi Vagyongazdálkodási Központ munkatársa válaszra méltatta-e legutóbbi levelüket. Innentől pedig tessék szíves lenni elolvasni eredeti helyén a cikket, a végére mi még ezt a rövid részt biggyesztenénk ide:

A szociális munkásként a hajléktalanellátásban dolgozó Virág Tamás azt mondja, sokan nem is értik, hogy mit is csinálnak. „De szerintünk mindenhol az lenne a normális felfogás, hogy az ember él valahol, és igenis foglalkozik a körülötte történő dolgokkal, nem csak becsukott szemmel, lehajtott fejjel elmegy mellettük”.

Kérdéseinkkel megkerestük a józsefvárosi önkormányzatot is, de egyenlőre nem kaptunk választ – írja még a cikk legvégén az Abcug.

Más, de lehet, hogy nem is annyira… Korábban már mi is többször többféle módon írtunk a kerület szegényebb részein folyó Patyomkin-felújításokról, az EU-s pénzek szanaszét szórásáról. Még május legvégén jelent meg egy rövid írás Magdolna házai címmel a vs.hu-n, ugyanerről és egy készülő film tervéről: „ ... Józsefváros külső nyomornegyedét szuperszónikus sebességgel kezdte el kipofozni az önkormányzat. Ám ez a rendrakás csak a külsőségekre vonatkozik. … Utánajárunk hogyan zajlik egy teljes városrész kiglancolása. Videóval, képpel, hanggal, infografikával és fajsúlyos oknyomozó cikkekkel akarunk utánajárni miért költik “szép ruhára” az uniós pénzeket, míg a házak belsejét és a lakók életét hagyják megrohadni."

Annyira kíváncsi vagyok, hogy a kerület önkormányzata – sok más minden egyéb, pl. dadaista buszmegálló mellett – mennyivel fogja támogatni ennek a filmnek elkészítését...

***

Dohi Gabriella videoriporter, Elisabeth Katalin Grabow újságíró. Ezt írják magukról: " Nem csak a munkánk, az értékrendünk is hasonlít, de régóta barátok is vagyunk. Innen jött az ötlet, hogy együtt dolgozzunk, amit azóta tudunk is, szeretünk is. Továbbá közös bennünk, hogy mindketten félig vagyunk magyarok és mindketten külföldön születtünk, Gabi a keleti mentalitás szertelenségével, én pedig a nyugati precizitás kritikusságával tekintek kicsi kívülről a magyar társadalom ügyes-bajos dolgaira.”