A mi Józsefvárosunk

420. Gyűlölet és alkalmatlanság

2015. szeptember 08. - akoskomassy

Idegengyűlölettel fedezett alkalmatlanság. Ennyi. Röviden ez Orbán és kormánya munkássága a menekültekkel összefüggésben ma Magyarországon. De a probléma a kormány alkalmatlanságánál már sokkal súlyosabb.

Sem a nyugati szövetségesek, Európa sem közöttük Magyarország nem nézett mostanáig szembe azzal, hogy mind a Közel-Keleten, mind Észak-Afrikában nagy baj van. Pedig ez a globális világ olyan, hogy ha a szomszédban nagy baj van, annak a következményeit előbb-utóbb mi is megéljük. Sikerült tönkretenni egy rakat puha, vagy kevésbé puha diktatúrát a két térségben anélkül, hogy gondoskodtunk, vagy akár csak érdemben gondolkodtunk volna arról, hogy mi következik utána. (Igen, mi is ennek a nyugati rendszernek a részei vagyunk.)

drot1.jpg

Többnyire káosz következett, nyomor, vérengzés és bizonytalanság. Az ember természete pedig úgy működik, hogy ahol ilyen a helyzet, onnan menekül. Most éppen sok millióan, nagyon nagy áldozatokkal, Európába. Orbán pedig – Putyin legjobb szövetségeseként – mindent elkövet, hogy az Európa Unióra (azaz ránk) égesse az egész ügyet. Nem riad vissza fasiszta eszközöktől sem.

A tragédiát még vállalhatatlanabbá teszi, hogy Európában és hazánkban is évtizedek óta alulnépesedés van, azaz fogyunk. Számos szakmában állandó munkaerőhiány van.

De a gyakorlati haszontól függetlenül elfogadhatatlan és felfoghatatlan az a tömeges kire- kesztés, megaláztatás és meghurcolás amit, mint állatokkal művel a menekültekkel hazánk legtöbb hatósága és kormánya. Miközben van helyük, lenne helyük Magyarországon is, Európában is. De ha éppen aktuálisan nem lenne helyük, akkor is tartozunk civilizációnk- nak, emberségünknek és önmagunknak annyival, hogy gondoskodunk a menekültté vált embertársainkról.

Sosem gondoltam, hogy szégyellni fogom Magyarországot. Most szégyellem…

Komássy Ákos

***

Röszkénél gyakorlatilag feladta a menekültek regisztrálását a rendőrség – mondta a 24.hu-nak Kékesi Márk, a MigSzol Szeged aktivistája. A röszkei gyűjtőpontnál nagyjából ötven rendőr van, ételt, italt az önkéntesek osztanak. A hatóságok viszont már nem is viszik el sehová az embereket, azt mondják a menekülteknek, „egyél, igyál, aztán menj, amerre akarsz”. A helyszínen lévő rendőrök erejükön felül teljesítenek, de nincsenek elegen a helyzet kezeléséhez – mondta Kékesi.

A bejegyzés trackback címe:

https://mijozsefvarosunk.blog.hu/api/trackback/id/tr647769582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

koszorumagdolna 2015.09.08. 16:14:39

Minden szavaddal egyetértek, s most is igazolódik az a már harminc éve sem idejében felismert igazság, hogy regionális válság úgyszólván nincs is, csak globális krízisek vannak. (Akkor épp az olajkrízisről volt szó, melyről akkori bölcs vezetőink sokáig azt ígérték, h "megállítjuk a határainknál!")
Ám valamiért mégis aszondom, h a nagypolitika magas ormairól - melyekről persze globálisabban lehet látni a mi kis "partikuláris" problémáinkat is - mégis le kéne ereszkedned néked inkább a helyi, konkrét kérdések "szelídebb lankáira," melyektől oly előkelő távolságban látszol lenni, mint - h stílszerű legyek - a havasok a Riviérától.

Engedd meg, hogy egy most olvasott, friss emlékiratból hozzak ide egy - a rövidség kedvéért a saját szavaimmal idézett - példát. Móricz Zsigmondot két másik íróval együtt, a harmincas években, meghívta a Carlton Pincébe Gömbös Gyula miniszterelnök, hogy beszélnék meg vacsora közben a "nemzet sorsát érintő, nagy aktuális kérdéseket." Az író - aki épp egy nyomorgó zsellérfaluból volt visszatérőben - ezt mondta a miniszterelnöknek: "kegyelmes uram, részemről kész vagyok tárgyalni veled a 'nemzet sorsáról," de csak azután azután, ha elolvasod ezt a néhány sort, amit jöttödre várva írtam, épp most."

Ezzel átnyújtotta az elegáns étlap hátuljára általa felfirkantott "zsellérmenüt," amit a faluban élő, nyomorgó nincsteleneknél látott. Gömbös, zavarában elvörösödve, feszengve forgatta az étlapot, miközben az író így fakadt ki: "kérlek, legközelebb akkor hívj meg, ha azokról a konkrét, kidolgozott lépésekről számolsz be, amit ebben a 'nemzeti sorskérdésben' már rég meg kellett volna tenned." Azzal sarkon fordult, és faképnél hagyta a díszes kompániát.

Mert hidd el, jó, ha a nagyharangot is kongatja valaki, és meg is kell hallani mindannyiunknak annak szavát, ám a helyi kis vészcsengők lármáját semmi sem nyomhatja el. És ez utóbbi mégis inkább kézre esik neked, míg az előbbit, többnyire te is csak távolról hallgathatod.
süti beállítások módosítása