"Remélhetőleg a mostani előrejelzés után nem fogunk hasonló képeket látni…" írjátok az előző poszt zárásaként, s szinte sajnálom, hogy ettől a halvány optimizmustól is meg kell hogy fosszalak benneteket most. Mert - legalábbis ami az önkormányzati kezelésben lévő objektumokat illeti – ez a remény, bizony eléggé megalapozatlan! E házak lakói ugyanis – többségükben bérlők lévén – úgy gondolják, hogy a keletkezett károk elhárítása (hacsak személyes életterüket nem zavarja) nemcsak hogy nem tartozik a feladataik közé, de azok felmérése és a vagyonkezelő felé történő bejelentése sem az ő dolguk.

S annyi bizonyos, hogy ilyen irányú kötelezettségük, valóban nincs is. És miután a vagyonkezelő nem folytat a rábízott objektumokban az épített állaggal kapcsolatosan sem megelőző, sem rendszeres, szinten tartó/helyreállító tevékenységet, valójában fogalma sincs, sem a legutóbbi vihar okozta károkról, de a a más jellegű, mindennapi üzemmenettel összefüggő különféle meghibásodásokról sem.

Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy az ez irányú lakossági bejelentésekre sem reagálnak, de azok – lévén bejelentőik minden, ezzel kapcsolatos felelősségtől mentesek, s így infóik nemegyszer vaklárma-szintűek – semmiképp nem pótolhatják a szak- és tervszerű állagmegóvási tevékenységet.

Így talán nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy kissé abszurd egy több száz lakásból álló, többségében százéves épített állag megóvását "lakossági bejelentésekre" alapozni. S ahogy a fotók is bizonyítják ezt, a lehullott vagy épp lógó vakolatdadarabok, vezetékek és betört ablakok – legalábbis a ök-i bérházakban – még most is háborítatlanul ott díszelegnek mindenütt. És például a megrongálódott tetőt, vagy épp a beázott üres és befalazott laká- sokat, vajon ki és mikor szemlézi szakértő alapossággal? És a természetes elhasználódás vagy elavulás okozta, többnyire láthatatlan, de alattomos veszélyekkel terhes amortizációs tényezőkről, akkor még szó sem esett, pedig talán – minden bérlő alátámaszthatja ezt – ez még a fent említett anomáliáknál is jobban érinti ezt a lakossági réteget.

Ugyanis a vagyonkezelő által sohasem ellenőrzött pincékben s más alagsori helyiségekben, az elavult, korrodálódott vezetékekből megaköbméterszámra folynak el a vizek, melyeket szintén – ki mással, mint – a lakossággal fizettetnek meg. És persze a kaotikus viszonyokra a lakók is sajátosan reagálnak. Az önkormányzati házakban történő kontár barkácsolások- nak – melyek az élet- és vagyonbiztonság legelemibb követelményeire is magasról fittyet hánynak – se szeri se száma. És folytathatnám még napestig, de félő, hogy akkor már az önkormányzati lakhatás másik két rákfenéjénél, az élet- és lakhatási körülményeknél és a súlyos járványveszéllyel terhes közegészségügyi helyzet közelítő réménél kötnék ki, ami már kissé meghaladná mai témánk határait.

Nos, - mint ez előző cikkeimből is kiderül -  különben erről (is) szólt a nemrég fölényesen félrevetett bérleményi jogviszony-rendezési tervezetünk, melyet csak azzal a feltétellel fogadtak volna el, ha végrehajtását ugyanazok végezhetik, akik ezt az  elavult és totál működésképtelen szisztéma felszámolását eddig is foggal-körömmel megakadályozták. Félreértés ne essék: ugyanazokról beszélek, akik ezt – "elmúlnyolcév" ide vagy oda – 2010 előtt is, már évekig zavartalanul tették, s akiket, még ha maguk nem akarják is, ez a defektes szisztéma, óhatatlanul a korrupció örvényébe ránt.  És ez az egész komplex problémakörnek csak az épített állaggal kapcsolatos része. Ám ezekben a "bérlemények- ben" – mármint azokban, amelyek nem állnak üresen, vagy épp befalazva – bizony, emberek is laknak. És szakasztott olyan körülmények között, mint amilyet a kívül-belül viharvert hajlékaik képe mutat. Ezért, most csak tűnődhetünk, ám valójában fogalmunk sincs, hogy mi jöhet még egy minden pillanatban kitörni készülő "vihar után"...

Budaházy Gusztáv
helyi lakosok által felkért lakossági képviselő