Jön a Messiás?
Dehogy, csak az asztmások, laktózérzékenyek, és egyéb betegek tartósan beteg státusza szűnt meg. Persze nem a gyógyulás következtében, hanem a törvények változása miatt. Anna lányunk laktózérzékeny. Genetikai okai vannak betegségének, soha nem fogja kinőni ezt az állapotot. A tévhitekkel ellentétben ez nem egy kis hasfájással járó betegség.

Olyan fájdalmai voltak, hogy a földön fetrengett, sírt, könyörgött, hogy valamit csináljunk a pocakjával. Éveken keresztül szenvedtünk, jártunk orvosról orvosra, mire kiderült mi a baj. Az iskolában nem megoldható a laktózmentes étkeztetés, így heti 4.000.- Ft-ért hozatjuk neki az ebédet egy külső cégtől. Minden laktózmentes étel drágább, mint a normál. Csak gyógyszer szedése mellett mehetünk étterembe, vagy ehet meg egy fagyit, azonban a gyógyszer csak korlátozott mennyiségben fogyasztható. Folyamatosan küzdünk azzal, hogy miért van ez, miért kell másként élnie, mint társainak. Ebből persze egy csomó lelki probléma fakad, amire hatványozottan figyelnünk kell.

Sajnos szinte mindenben van laktóz. Még a gyógyszereket is azzal készítik, mivel ragasztóanyagként terjedt el az élelmiszer és a gyógyszeriparban. Tehát nem igaz az az állítás, hogy ne igyon a gyerek tejet és minden megoldódik. 

 A kormány a tartósan beteg gyerekek egy részétől elvette az emelt összegű családi pótlékot és ezzel együtt a többi támogatást is. (Gyes elvonása, emelt családi pótlék elveszítése, ingyenes BKV közlekedés, 90 %-os kedvezmény a MÁV és Volán járatokon, ingyenes gyógyszer, tankönyvtámogatás, stb.)

Természetesen mi megoldjuk az anyagi terhet, ami családunk esetén havi 60 000 Ft – még egy munkahelyet bevállalok a meglévők mellé. De mit tesznek azok, akik nem tudnak plusz munkát vállalni, vagy esetleg egyáltalán nincs munkájuk, így is igen nehezen élnek meg. Még meg tudják oldani az élelmiszerek vásárlásánál a drágább, laktózmentes élelmiszer megvásárlását, de a támogatás kiesésével már nem lesznek erre képesek. A döntéshozók most legyinthetnek, de ez a felnövő generáció fogja őket eltartani és tovább éltetni országunkat. A hasfájós, asztmás, stb. gyermekek és a további kis segítség hiányában felnövő, mostantól egészségesnek számító, néhány hónapja még tartós beteg gyermekek közül remélhetőleg sokan választják majd a politikus hivatást. Reméljük ők majd bölcsebb döntéseket hoznak, hogy kevesebb legyen a fájdalom és a könny.

Fogjunk össze tartós beteg gyermekeink jogaiért!

Szili-Darók Ildikó