Bár eddig sem volt nagyon szokásunk, hogy kommenteket tegyünk fel posztként – bár már egyszer előfordult – most megint kivételt teszünk, mert A nagy égés - 3. rész posztunkra két figyelemre méltó észrevétel is érkezett. Mi meg úgy gondoltuk, érdemes lenne ezeket így külön posztban is megismertetni a Nagyérdeművel. A Nyájas Olvasó meg majd megint eldönti, hogy mindezt jól tettük-e, avagy sem…

timargabor - 2014.01.05. 05:51:24

Nem mondom, hogy nincs benne igazság, de képzeljük el, ha lenne az önkormányzatnak mondjuk egy 15-25 tényleg felújított, beköltözhető lakásból álló kríziskerete: (1) mekkora presszió indulna meg több irányból, hogy "utalja ki" rászorulóknak (nem haváriákkal kapcsolatban, hanem általában)? (2) mennyibe kerülne az őrzésük és az önkényes foglalók kilakoltatása?

ultimahora  - 2014.01.09. 00:23:40

Egy felújított, beköltözhető lakásokból álló – és lehetőleg egy lakóépületre összpontosított – krízislakás-állomány létrehozása igen, nagyon is indokolt. A rászorulók pressziójától, őrzési problémáktól és az önkényesektől való aggodalom jogos ugyan, de ez semmivel sem lenne nagyobb, a már amúgy is meglévőnél. A kerület valamennyi bérházában fellelhető, többszáz üres lakás őrzése és az önkényesek "kezelésében" kialakult következetlen és átláthatatlan szociális- és joggyakorlat ugyan, ma eléggé riasztó képet fest, ám a megoldás mégsem oly lehetetlen, mint amilyennek látszik.

A mai értelemben vett házmesteri rendszer nálunk százötven éve működik, mondhatni kifogástalanul és mindig a korszerű követelményeknek megfelelően.(Az időnkénti politikai pressziókról, mely nemcsak őket sújtotta, most ne essék szó.)

A következetlen és tanácsrendszerbeli zárványokkal terhes önkormányzati törvény nyomán elszabadult tarthatatlan és a háborús pusztításéval felérő gyakorlat – szégyenszemre – csak nálunk dúl változatlanul; térségünkben is számos példát (Lengyelország, Szlovénia) láthatunk a szociális- és jogi értelemben egyaránt korszerű megoldásra. Az emberi élhetőséget tekintve párialétbe taszított, minden jogbiztonságtól megfosztott önkormányzati bérlői lét kiszolgáltatottságán – állítom – néhány rendeletmódosítással nagyban lehetne segíteni, ha nem is varázsütésre, de kitartó munkával. És csak így, a bérházak belső rendjének korszerű kialakításával nyerne értelmet a "hardver" bevonása is a szisztémába. Magyarán, az időnkénti rendfenntartó rohamok hatása a bérházakban meghúzódó bűntanyák ellen, megfelelő jogi-szociális "szoftver" nélkül, elszáll, mint kelő nappal az éji köd.