Kampányidőszaki kamumesék – Szekértábor
Érdemes olvasgatni a jozsefvaros.hu-n a képviselőtestületi ülések jegyzőkönyveit – mint már korábban is említettem: „szeretek turkálni a szemétben”. A 2017. december 19.-i testületi jegyzőkönyvből egy mondatnál ragadnék le, mely Kocsis Máté polgármester „a szekértáborba visszahúzódó Orczy negyednek nincs esélye a túlerőben lévő fejlesztésekkel szemben” kinyilatkoztatása volt. Kocsis Máté e mondata többszörösen hazugság és aljasság a negyed lakosságával szemben.
Kocsis Máté úgy tesz ezzel a mondattal, mintha az Orczy negyed és a Szegregátum* lakosságának szándéka lett volna bármilyen fejlesztés megakadályozása és a jelenlegi, szociológiailag, település demográfiailag, politológiailag már-már katasztrofális helyzet változatlanul hagyása. Ezzel szemben a valóság a Kocsis Máté és a józsefvárosi FIDESZ által megvalósított területi apartheidpolitika, mely több mint egy évtizede tart, és negatív hatásai egyre nyilvánvalóbbak és látványosabbak. Erről sokat elmond az, hogy a Salgótar- jáni úton lévő MTK stadion beruházási költsége több mint negyvenszerese volt annak, ami fejlesztésre jutott az Orczy negyed döntő hányadát is magába foglaló Szegregátumnak 2006 és 2017 között; illetve a többek között Kocsis Máté lakóhelyét jelentő Palotanegyed fejlesztésére ugyanezen idő alatt fejlesztési források bőven több mint nyolcvanszorosa ju- tott. Emellett az új MTK stadion ára háromszorosa volt annak, amit most EU forrásból az Orczy negyed rehabilitálására szánna a Kocsis Máté és a FIDESZ vezette Önkormányzat.
A problémakör másik érdekes részlete, hogy vajon hol vannak azok a bizonyos „túlerőben lévő fejlesztések”. Mert ha valaki végigsétál „városnéző üzemmódban” a kerület ezen ré- szén, fejlesztéseket csak aprópénzek szintjén és nyomokban láthat. Sokat elmond az, hogy a környéken az elmúlt évek legnagyobb önkormányzati fejlesztése az volt, hogy az Illés u. kereszteződéseiben új KRESZ táblákat helyeztek ki és új útburkolati jelek lettek felfestve. Ami még látványos „fejlesztés” volt a területen, az nem más, mint a konténerőrs a Dióban és a járdaszigetes gyalogátkelő az Illés-Kőris-Práter kereszteződésben.
A szekértáborba visszahúzódás kapcsán érdemes még megvizsgálni Kaiser képviselő által ugyanezen testületin mondottakat, mint kinyilatkoztatási gyöngyszemet, miszerint
„…olyan negyedben élnek, ahol maguk egy zárvány életet éltek, mert bárhová mentek, nem támadtak sem délről, sem keletről, sem nyugatról a fejlesztések; most támadnak a fejlesztések, de nem szeretné, hogy ezek a lakók kimaradjanak belőle”.
Úgy tűnik, hogy Kaiser képviselő súlyosan eltévedt az alternatív valóságok és a párhu- zamos világok között Józsefváros térképén. Ugyanis a szegregátumiak zárványléte nem a lakosság „szekértáborba való visszahúzódása” végett van, hanem annak a Kocsis Máté és a józsefvárosi FIDESZ által megvalósított területi politikának egyenes következménye, melynek aktív részese és megvalósítója maga Kaiser képviselő is. Kezdve az Orczy negyed rovására megvalósított gerrymanderinggel, a fejlesztésekből történő módszeres kizárások- kal, folytatva a teljes lakosság kriminalizálásával és politológiai-szociológiai izolálásával, illetve azzal, hogy mind az NKE Ludovika Campus Projektből, mind a Corvin Tudáspark projektjéből a környék lakosságának csak és kizárólag a negatív hatások jutottak. Nem az Orczy negyed lakossága zárkózott el Józsefváros és közössége elől – hanem pont fordítva: Kocsis Máté és díszes társasága izolálta és zárta ki a kerület ezen részének lakosságát abból, ami szerintük „Józsefváros Újjáépülése”.
Azért valamit elmond Kocsis Máté és Kaiser képviselő mentalitásáról a „szekértábor” és a „támadnak a fejlesztések” kifejezések. Mind a szekértábor, mind a támadás kifejezés a militarizmusra, a militáns attitűdre jellemző – és egyúttal igencsak jól mutatja azt, hogy mindketten ellenségként tekintettek és tekintenek az Orczy negyed és a Szegregátum lakosságára. Normál üzemmódban nehezen lehetne elképzelni egy fejlesztésről azt, hogy megtámadna egy adott helyi közösséget. A paradoxon ott van, hogy bizonyos fejlesztések bizony szó szerint támadják az említett negyedek lakosságát. A jelenleg az említett terület határán két jelentős fejlesztés zajlik: az egyik a Corvin Tudáspark beruházása, a másik az NKE Ludovika Campus Projektje – ezen fejlesztések „támadása” pedig abban nyilvánul meg, hogy ezekből a fejlesztésekből a környék lakosságának kizárólag csak a negatívumok jutottak.
A Corvin Tudáspark beruházásából a lakosságnak eddig csak a porszennyezés, a parkoló- helyek elvesztése, a közterületek módszeres szennyezése és nem takarítása jutott az évek óta 0-24-ben zajló építkezések zajterhelése mellett; illetve a Corvin Sétányt keresztező utcák forgalmának a negyed utcáira való átterelése-átterhelése. Az NKE Ludovika Campus Projekt keretében a lakosságnak jutott még a fák elvesztése, a parkból történő teljes kizá- ratás, illetve a folyamatos forgalomkorlátozás a parkolóhelyek elvesztése. Dr. Erőss Gábor érthetően kifejtette ugyanezen testületin az NKE zéró társadalmi felelősségvállalását a vele szomszédos Orczy negyeddel szemben, és a zéró kapcsolatának mibenlétét a helyi lakos- sággal. És ha történt is bármilyen „fejlesztés”, az esetek döntő többségében az nem a helyiek érdekében történt. Például az Illés utca forgalmi rendjének megváltoztatása (az új KRESZ táblákkal és útburkolati jelekkel) az NKE érdekeinek kiszolgálása miatt voltak szükségesek (és részletkérdés, hogy a környék lakóinak ez nem volt hátrányára). Vagy épp a Bókay János utca felújítása: amíg csak a helyi lakosság és a SOTE Gyermekklinika számára lett volna fontos, addig az Önkormányzatnak nem volt fontos – viszont egyből megtörtént, ahogy a NOKIA SkyParknak fontos lett, akkor egyből meg tudott történni.
Aztán ott van a kínkeserves tény, hogy amit az Orczy negyed rehabilitációs projektjeként próbál eladni az Önkormányzat, az valójában nem az Orczy negyedről szól, hanem csak a neki oly fontos Turay Ida Színház és a Polgárok Háza – így közvetve a Kálvária tér – köz- vetlen környezetének megújításáról. Valójában így lett a kerület ezen része egy unortodox szekértábor: a Kocsis Máté és társai által megvalósított területi apartheidpolitika által „blokád alá vont”, „körbezárt” gettója, Józsefváros „gázai övezete”.
Eközben meg továbbra is marad a változatlanság reménytelensége – legfeljebb az ígéretek összehazudozása lesz egyre intenzívebb és több… Elvégre választási év van, választási évek jönnek.
Frigyesmester
*Szegregátum: szegénytelep, nyomortanya, gettó. Városok, falvak szélein kialakult szegények, etnikai kisebbségek által lakott terület. Szegregátumnak nevezem Józsefváros azon részét, mely a Corvin Sétánytól keletre, a lakóteleptől és a Polgárok Házától délre, a Tisztviselőteleptől nyugatra, valamint a Ludovika és a SOTE Külső Klinikák tömbjeitől északra van. Területi apartheidpolitikának nevezem azt, amikor egy településen belül az adott településrészre tendenciózusan minden tekintetben kevesebb forrás jut, mind fejlesztés, beruházás, fenntartás, településüzemeltetés és szociális ellátások tekintetében.
