Miután a nagyszerű kormányunk kidobott az ablakon tizenvalahány (mások szerint van az 20 is) milliárd forint közpénzt az érvénytelen és eredménytelen népszavazásra, amely – egyáltalán nem mellékes – alig 40% érvényes szavazatot eredményezett, térjünk vissza kerületünk dolgos mindennapjaihoz. És persze Frigyesmesterhez. Mert ugyebár kampány volt, van és még lesz is. Mindannyiunk legnagyobb örömére.

Kampányidőszaki kamumesék 2.
Szegregátumi* Szövevény 1.

Szegregátumnak nevezem Józsefváros azon részét, mely a Corvin Sétánytól keletre, a lakóteleptől és a Polgárok Házától délre, a Tisztviselőteleptől nyugatra, valamint a Ludovika és a SOTE Külső Klinikák tömbjeitől északra van. Területi apartheidpolitikának nevezem azt, amikor egy településen belül az adott településrészre tendenciózusan minden tekintetben kevesebb forrás jut, mind fejlesztés, beruházás, fenntartás, településüzemel- tetés és szociális ellátások tekintetében. És Józsefváros Szegregátuma tökéletes példa a területi apartheidpolitika gyakorlati megvalósulásában: tendencia hogy ennek a területnek szinte semmi nem jut Józsefváros saját, illetve rendelkezésére álló külső forrásokból.

Példálózva azt is mondhatnám, hogy amíg a polgármester másfélszáz négyzetméteres rezidenciájának is otthont adó Palota-negyedben 2006 és 2013 között több mint 10 milliárdért valósultak meg fejlesztések, ugyanezen idő alatt a kerület ezen szegényebb részén alig 15 millió forintnyi „fejlesztés” történt – a konténer rendőrőrs és a járdaszigetes gyalogátkelőhely az Illés-Práter-Kőris kereszteződésében. De a területi megkülönböztetés látszik abból is, hogy amíg a Palota-negyedben díszkivilágításokat finanszíroz az Önkor- mányzat, addig a kerület „elátkozottabb” részein alig van olyan nap, amikor mindenhol működik a közvilágítás. A társasház-támogatások tekintetében is látszik ez: a 2015-ben támogatott 136 társasházból 40 a Palota-negyedben van, a Szegregátumban pedig 6. És a 40-ből 6 palotanegyedi társasház egymaga több támogatást kapott, mint a másik 6 említett társasház összesen.

A kerület mostohán kezelt részein eddig annyi történt, hogy az önkormányzat az Orczy Negyed fejlesztésének hazudozta össze a Ludovika Projektet (a legjobb példa erre: Az Orczy negyed rehabilitációja). A Ludovika Projektből, illetve a Corvin Sétány Projektből a környéknek mindössze a negatív externáliák jutottak – legyen szó por- és zajterhelésről, fakivágásokról, nehézgépjárművek áthaladása, az eddig is leromlott infrastruktúra teljes leromlása és hasonlók vonatkozásában.

Aztán eljött 2016, és vele együtt a kvótareferendum. És az önkormányzat médiája meg- kezdte az Orczy Negyed felújításának ígéretének összehazudozását – ráadásul eddig soha nem látott intenzitással. Az erre vonatkozó czikkek a Kiemelt fejlesztések linken érhetők el, „Orczy Negyed – Hírek” címszó alatt. Nyitószámként Sára Botond alpolgármester kezdte meg Az Orczy negyed következik czikkbeli kinyilatkoztatásaival az Orczy Negyed felújításának ígérgetését. Persze az elhangzó ígéretek feltételes módban vannak megfogalmazva… „megvalósulhat”, „lehet”, „sikeres elbírálás esetén”… és a többi. Aztán ezen kívül a szokásos kommunikációs klisék, kampánysablonok, és semmi több. Önma- gáért beszél az, hogy az ígéretek EU pályázatokon való indulásra lettek alapozva. Most ne feszegessük azt a csúnya részletet, miszerint azon EU forrásaiból lenne valami az Orczy Negyed rehabilitálásából, melynek épp „Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék”, különben is „nem leszünk gyarmat”.

Az azonban már sokkal figyelemre méltóbb tény, hogy Kocsis Máté és a Józsefvárosi Fidesz-KDNP az önkormányzat forrásaiból nem akar semmit sem tenni az Orczy Negyed helyzetének javítása érdekében. Az meg külön egy paradoxon, hogy annak a lakosságnak, mint létrejövő helyi erős közösségnek az összefogására és kooperációjára számítana az alpolgármester, melyet az a Rezsim folyamatosan kriminalizált és kriminalizál, melynek ő is prominense. Ebben a czikkben még az a megnyilatkozás is lényeges, mely szerint „A Kálvária tér éppen azért ideális kiindulási pontnak, mert ott már kialakult egy olyan tér, ami alkalmas arra, hogy színtere legyen a közösségi programoknak.”.

E mondat jelentőségére később visszatérek.

A kerületi média e témabeli következő czikke már arról szólt, hogy az Önkormányzat számára fontos az ott élő lakosság véleménye, ezért egy rendezvény keretében lehetőséget ad az érintett lakosságnak a véleménye elmondására. Ez igencsak meglepő attól a társaságtól, mely csuklóból leszavaz minden ellenzéki előterjesztést – még a napirendre vételét is –, mely folyton deklarálja, hogy a vele nem azonosulókkal semmilyen szinten nem hajlandó együttműködni; és népszavazást is csak a szája íze szerinti kérdésekben enged, szükség szerint eltrollkodja a közmeghallgatásokat és a lakossági fórumokat.

És micsoda véletlen: pont a kvótareferendum kampányidőszakában szervez Kocsis Máté és csapata azon városrész számára lakossági fórumot az állítólagos fejlesztésekről szóló ígérethalmokkal, ahol az ország egyik leginaktívabb szavazókörei közül több is található, illetve amely városrész országos szinten is a leginaktívabbak egyike* a választáson és szavazáson való részvétel tekintetében. Micsoda véletlen… csak mosolyogni tudok a sors és az élet ezen fintorán. Illetve azon, hogy a nyár közepére időzítenek efféle lakossági fórumokat.

De a verklinek mennie kell, a kampánynak haladnia kell, a kampányidőszaki kamumesék keretében belengetett ígéreteket változatlan, vagy nagyobb ütemben kell összehazudozni. A lakossági fórumról az önkormányzat honlapja regélt, persze a maga módján (amin szintén volna mit kivesézni). És persze az is kiderült, hogy azért volt fontos eme lakossági rendezvény nyár közepén történő összerittyentése, mert még augusztusban kénytelen produkálni valamit a Képviselőtestület többsége „a” pályázat vonatkozásában.

Na igen: nem volt lakossági meghallgatás és tájékoztatás például a Ludovika Projektről, a Sürgősségi Betegállási Centrumról, a Corvin Tudáspark üveg- és betonmonstrumairól, az egykor volt Józsefvárosi Pályaudvarból lett Sorsok Házáról… de most hirtelen fontos volt egy lakossági fórum a választásokon és szavazásokon való részvétel miatt. Á, dehogy átlátszó… dehogy… dehogynem az. Viszont a rendezvényről szóló czikkben van egy kulcs- mondat, ami az, hogy „Nyertes pályázat esetén a megvalósítási időszak 2020-ig tart majd.”. Vagyis: az Orczy Negyed felújításának ígéreteit folyamatosan be lehet lengetni a (azóta sikertelenül lezajlott) kvótareferendum kampányában, a 2018-as országgyűlési választások kampányában, a 2019-es önkormányzati és EP választások kampányában… mert hát 2020-ig tart majd… mármint az ígéretek összehazudozása és az összehazudozott ígéretek szerint és szintjén. Az már más kérdés, hogy mikor és miért (nem) kezdődik meg sohasem. (Folyt. köv.)

Fotók: Neményi Márton / Hír24

*Szegregátum: szegénytelep, nyomortanya, gettó. Városok, falvak szélein kialakult szegények, etnikai kisebbségek által lakott terület.

*Több budapesti kerületben messze elmaradt a részvétel a kormánypártok várakozásától, Józsefvárosban és a VII. kerületben még a 30 százalékot sem érte el az érvényes voksok aránya.

Frigyesmester

***

Ki a kicsit nem becsüli, a sokat nem érdemli. Kocsis Máté a Facebookon mondott köszönetet a részvételért. És bár Józsefváros polgármestere „példásan” aktív volt a kampányban, az általa vezetett kerületben azonabn mélyen átlag alatti volt a részvétel, a fővárosban a legalacsonyabb. Korábban írtunk arról, hogy pártkarrierek múlhatnak azon, ki mennyire tudja mozgósítani a hozzá tartozó választópolgárokat, ennek ellenére Kocsis Máté optimistán viszonyult Facebook-oldalán az eredményhez. (24.hu)