Még december elején mutatta be új könyvét N. Kósa Judit a Madách Színház Tolnay Szalonjában. A hónap (és az év) legvégén pedig Papp Sándor Zsigmond készített vele interjút Elkocsmásodott a Nagykörút címmel. Tessék elolvasni.

Papp Zsigával a Népszabadság nehéz időiben azt terveztük, hogy ha minden kötél szakad, majd egy szamizdatot szerkesztünk Moszkvában. Aztán minden kötél szakadt, Zsiga pedig a bécsi emigrációt választotta, és most olyan lépésre szánta el magát, amelyre egyikünk sem számított. Készített velem egy interjút. Nagykörút, Vár, történelem – mindenről kérdezett, ami érdekel. (via N. Kósa Judit)

Ez pedig már az új év elején íródott, és egyáltalán nem jó: A pusztuló, szedett-vedett Nagykörúton ma már minden ötödik üzlet üresen áll. Végigmentünk rajta oda-vissza, és nem volt kellemes. Koszos, átgondolatlan, koncepciótlan, csiricsáré, és ha ez a magyar kiskereskedelem metszete, akkor van baj rendesen. (G7.hu)

P.s.: Megjegyzendő, hogy az egykor elegáns Nagykörút nem most kocsmásodott el, a körút már jó húsz éve haldoklik, de a fentieket olvasva lehet, hogy már meg is halt. Pedig a ’70-es, ’80-as években még Pest és a kerület főutcája volt, tele üzletekkel. Ma azonban ezek nagy része üresen áll, a működők meg még az üreseknél is lehangolóbbak. Szinte mindegyik gagyi, vagy kocsma (de ha jobban tetszik: kávézó, gyroszos, sorban nyíló 4-es 6-osok, stb.) A besötétített dohányboltok, a lelakatolt, romos újságosbódék és a bezárt, koszos közvécék meg csak fokozzák a hangulatot. Az idősebbek emlékeiben élő pezsgés- nek már nyoma sincs.