Frissen kaptam eme szép műfaj egy rajongójától. Elsőre annyit sikerült megállapítanom, hogy a költőnő szerint csak az ismerős hordáknak szabad itt öldökölniük — szerintem jobb lenne, ha ők se tennék. Volt itt már ilyen... Másodjára annyit, hogy a költőnőnek fogalma sincs a magyar központozás alapjairól. Miként az anyagnevek írásmódjáról se. (Vajh' hány pora lehet/maradhat egy embernek?)

Ahogy azonban elmélyedtem a mű eszmeiségében (nem volt nagy kunszt) egyfajta kínzó bizonytalanság lett úrrá rajtam. Kik vagyunk — mi? És kik "ők"? Halálra éheztetjük, szomjan halasztjuk-e például a turistákat? A félmillió (mostanra már inkább hatszázezer) betelepített vendégmunkást? A hozzánk szavazni átruccanó határon túli testvéreinket? Netán a hazai nemzetiségieket?

Jó lenne tudni, hogy kik azok a "mi". Mert abba a csoportba nem akarok tartozni.

Fügedi Ubul

*

Sándor Kinga nevét jól ismeri a művelt közönség! Mondjuk érződik is, hogy ez a vers nem első zsengéje a költőnőnek; irodalomszerető ember a stílusjegyekből könnyen ráismer- het a Vezesd nemzeted! c. alapmű finom tollú szerzőjére. (via Borsi Vera)