Álljunk most meg egy röpke pillanatra az épp aktuálisan gerjesztett gyűlölködés és félelemkeltés közepette: csütörtökön, azaz szeptember 17-én hat helyszínen nyolc új botlatókövet avattak a kerületben – emlékezők, önkormányzati képviselők jelenlétében.

(Fotó: Camara-Bereczki Ferenc Miklós fb-oldala)

A botlatókövek már sokunknak ismerősek lehetnek, de álljon itt pár szó róluk: Günter Demnig német szobrászművész kezdeményezésére Magyarországon 2007 óta a vész- korszak áldozatainak emlékére több mint 4000 ilyen követ raktak le az áldozatok egykori lakóhelye előtt – oda, ahonnan elindultak a halálba.

Ezek a kövek a nácik – és csatlósaik – által deportált, koncentrációs vagy megsemmisítő táborokban, vagy munkaszolgálat során meggyilkolt embereknek, zsidóknak, romáknak, az ellenállási mozgalmak tagjainak, homoszexuálisoknak, Jehova Tanúinak, keresztény ellenzékieknek és fogyatékkal élőknek állítanak emléket. A járdába süllyesztett, 10x10 centiméteres betonkockákra applikált réz emléktáblákon az áldozatok neve, születésük, valamint meggyilkolásuk helye és időpontja olvasható.

A kerületben eddig 11 Stolpersteine* állított emléket az áldozatoknak az utolsó szabadon választott lakhelyük bejárata előtt. Most ők nyolcan, illetve az ő emlékük is kapott követ:

Visszatérve a mába: a világért sem akarnék én bármivel bármiféle párhuzamot vonni, de ugye tetszenek még emlékezni erre a Niemöller idézetre?

*A Stolpersteine a német nyelvben botlatókövet jelent, de a kifejezés nem csupán a fizikai értelemben vett megbotlásra utal, hanem arra is, hogy elakadunk egy gondolatnál, nem tudunk átlépni rajta.

***

Günter Demnig az elmúlt több mint húsz évben mintegy 60 ezer botlatókővel állított emléket a holokauszt áldozatainak. Magyarországon mintegy négyezer botlatókő van, Budapesten tizenegy éve, 2007. április 27-én helyezték el az első követ a Ráday utca 5. előtt, ahol Rónai Béla állás nélküli tisztviselő lakott, akit 1945. január 19-én Sopronbán- falván munkaszolgálatosként öltek meg.