Idén sajnos nem Jézusról meg a feltámadásról szólt a húsvét, hanem a járvány meg az operatörzsi-adatok játszották (és tartok tőle, hogy még jó ideig játsszák is) a főszerepet. Nos, értem én, hogy a drága szép miniszterelnök úr nem a számok nagy barátja (Lásd korábban oktatásügyben: Hagyjuk a számokat, Zolikám!) – és isten ments, hogy azt mondjam, hogy ő meg a kormánya – és persze a derék operatörzse – úgy hazudik, mint a vízfolyás, de némi kétségem azért van az általuk közzétett adatokkal kapcsolatban. (Épp úgy, mint a 345 ezres magyar átlagfizetéssel, de most ez nem lényeges…)

A Szent János Kórházban április 9-én (Fotó: Orbán Viktor / Facebook)

Nézzük például ezeket a számokat:

Nagyjából mindkét nyugat-európai országnak hatszor, hat és félszer több lakója van, mint Magyarországnak. A halálozások száma viszont a briteknél majdnem százszorosa, az olaszoknál pedig még ennél is több, nagyjából százötvenszerese a hazainak.

(Megj.: Hozzánk később ért el a járvány, mint Olaszországba, vagy Angliába – nálunk két hónapja van hivatalosan jelen a vírus. Megnézve a két ország azonos járványidőszakra szóló adatait: ha nem is 100 ill. 150-szeres a halálozási arány, hanem "csak" 60 és 110-szeres – az semmivel nem teszi hitelesebbé a "hivatalos" számokat.)

A fenti arányok alapján csak három dolog lehetséges:

Mert ugye mi aztán – ilyen korlátlan felhatalmazást igénylő időkben – megadjuk a módját a korrekt és hiteles tájékoztatásnak. Élek azonban a gyanúval, hogy nem, egyáltalán nem. És talán itt be is kéne fejezni ezt – főleg, hogy most mindannyiunk bőrére megy ez, még annak ellenére is (sőt!) – hogy őfőméltósága fehér húsvéti tojásnak öltözve látogatja a kórházakat hősiesen, sorra…

P.s.: És ha már számok, meg statisztika, érdemes elolvasni ezt is: Van, aki megoldást keres. És van, aki bűnbakot. Biztosnak meg csak az látszik, hogy hülyének néznek minket. Mindannyiunkat.

***

Így harcolnak meg minden egyes emberéletért - Azt állítják, hogy ellaposították a járványgörbét, hogy uralják a helyzetet, közben a 34,5 fokos félisten üres és félig üres kórházakat látogat. Ehhez képest azt látjuk, hogy rettenetes állapotban lévő betegeket küldenek el egyik napról a másikra a keresztény isten hírével, mert majd valahogy lesz. Milyen megfontolás áll emögött, tudja valaki? (Kolozsvári Szalonna)