Pápai Gábor: Remélem, zavargok! margójára 

Pár napja – így nem sokkal szent karácsony előtt – az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) méltóztatott megszólalni, ám friss közleményében sem cáfolta azt a másfél hete megjelent hírt, hogy a közterületeken történő ételosztásból ki akarják zárni a pártokat és a civil szervezeteket, kizárólag állami, önkormányzati és egyházi szervezetek kaphatnának területfoglalási engedélyt ebből a célból. Más nem.

Ha ezek az úri ficsúrok meglépik azt az aljasságot, hogy a nekik nem tetszők nem oszthatnak ételt, akkor nem önsajnálni kell, hanem venni egy nagy levegőt, és megszegni ezt a törvényt. Kimenni együtt, és osztani, osztani, kondérborításig, letartóztatásig. Ha a törvény erkölcstelen, azt megszegni erkölcsi kötelesség! Az már katalizálhat fölkelést, ha az ételt közvetlenül az éhezők sokasága elől veszik el. Lehet, hogy eljött az idő.
(Pápai Gábor)

És mindezt a cinikus mocsokságot pusztán csak azért akarják meglépni, hogy a választók ne láthassanak nyomort, éhező embereket nap mint nap, hosszan kígyózó sorokban állva egy tál meleg ételért az utcai ételosztásokon.

Megjegyezném – ahogy már más is megtette – hogy ha eddig az önkormányzati, egyházi és állami szervezetek rendszeresen osztottak volna ételt a kormánypropaganda ellenére mé- gis csak létező szegényeknek – a civileknek és pártoknak nem maradt volna feladat. Így viszont – ha ez utóbbiakat kizárják – a rászorulók éhen maradnak, de ez úgy látszik Balo- géknak semmiféle lelkiismereti problémát nem okoz. (Apropó, önkormányzati és állami szervezetek: Debrecen önkormányzata már be is vezette a töltöttkáposzta-adót, használati díjakkal akadályozva, hogy az éhes emberek legalább egy tál meleg ételhez jussanak.)

P.s.: Ha elfogadja Balog embertelen minisztériuma ezt a rendeletet, tényleg nem marad más, mint a polgári engedetlenség: osztani, kondérborításig.

***

Büszke és erős ország. Büdös francot, azt. Ez akkor lesz egyáltalán ország és társadalom, amikor vegetáló, mindent eltűrő alattvalók tömegéből cselekvő közösséggé szerveződik. Amikor a propaganda előtti ájult kockára butulás helyett kiáll azok mellett, akik nem ké- pesek kiállni magukért. És azokért is, akik az év minden egyes napján tesznek azért, hogy embertársaik számára elviselhetőbb legyen a nélkülözés. Azt hiszem, polgári engedet- lenségnek hívják. Csak egyszer kellene úgy igazán kipróbálni és ki fog derülni, mennyit veszített ez az ország az elmúlt nyolc év alatt. Vagy kell hagyni a francba az egészet, és szurkolni kell a kormánynak, hogy holnapra meglegyen a 30 millió beküldött ív. Vagy amennyit akarnak. (Kolozsvári Szalonna)