Olvassátok: aki jövedelmét kiegészítendő dolgozna a kb. háromszorosan túlárazott VB-n, az ezt a meghirdetett díjazás harmadáért–hatodáért teheti meg. Kap 1-2 napra fizetést, ha 4-5 napot ingyen bevállal. Ez ugyebár valóságos csokra a súlyos bűncselekményeknek a színlelt szerződéstől a táppénzcsaláson át a gazdasági erőfölénnyel visszaélésig — és erre a kormányzat kimondottan büszke. Megtehetik, tehát tudják, merik, meg is teszik.

Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala

Itt most mondjuk el, hogy ez NEM az Orbánnal Együttműködők Rendszerének sajátossága, hanem annak a következménye, hogy Magyarországon nincs a munkavállalóknak érdekvédő szervezete, és ezt az első demokratikus parlament pártjai összefogva alakították ki. (Később ráerősített a Horn-kormány, majd a többiek is.)

A munkavállalók érdekkonfliktusba a munkáltatóval kerülnek. Érdekeik védelmének módja a sztrájk, eszköze a szakszervezet. Erre először is azért van szükség, mert kompromisszumot kell találni egyrészt a dolgozók egyenként jogos, de különféle érdekei/követelései, másrészt a dolgozók követelései és a munkáltató lehetőségei között. Tehát:

a) az összes általa képviselt dolgozó nevében lépjen föl egységesen akkor is, ha a kompromisszumos csomag egyetlen konkrét dolgozó igényeinek sem felel meg teljesen;
b) ne ragaszkodjon olyan követelésekhez, amelyek csődbe vinnék a munkáltatót.

Másodszor azért van rá szükség, hogy a sztrájkolóknak alapjövedelmet tudjon adni önmaguk megtakarításaiból, illetve a többiek szolidaritásából: ehhez kell az ún. sztrájkalap. Sztrájkalap (és sztrájk) nélkül nincs valódi szakszervezet. A szakszervezeti mozgalom volt az egyik olyan erő, amely a "klasszikus kapitalizmust" átalakította "jóléti társadalommá". Nem ment könnyen (lásd pl. Steinbeck: Késik a szüret). Éppen ezért kiváltképp az állammonopolista (fasiszta, illetve kommunista) rendszerekben ezeket ágazati, ún. "sárga szakszervezetekkel" helyettesítették.

A "sárgában" együtt tag a munkáltató és a munkavállaló. Sztrájkalapja nincs, merthogy nem sztrájkol; az érdekvédelmet "tárgyalásos úton valósítja meg" — a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a munkáltató kitalálja, hogy mit akar, rászigorít erre kb. 10 százalékot, majd asztalhoz ül a "sárgák" képviselőjével, és enged nekik kb. 10 százalékot.

A magyar országgyűlés tipikus sárgákat hozott létre, és többrétű szabályozással gondoskodott arról, hogy azok még ha akarnának, se tudjanak valódi szakszervezetekké fejlődni. Egyrészt előírta nekik, hogy képviselniük kell azok érdekeit is, akik nem tagjai a szervezetnek — márpedig ha úgyis képviselik az érdekeiket, akkor minek lépjenek be? Másrészt gondoskodott arról, hogy ezek a sárgák jó sokan legyenek — minden pártnak a "magáé" plusz még egynéhány. Ezért aztán az egyes szervezetkék tagdíjakból befolyó jövedelme kb. az iroda és az irodista fenntartására elegendő; jó esetben futja belőle némi szociális gondoskodásra (jellemzően pl. tanszertámogatásra). Sztrájkalapja egyiknek sincs. Azt a jogi nonszenszet, ami a legális és illegális sztrájk megkülönböztetésétől a "sztrájk alatt kötelező minimális szolgáltatás" immár 80 %-os értékéig ível, akár föl se emlegessük.

Amikor pedig a dolgozók (mint a VB-n az egészségügyiek) egyenként szembekerülnek a nyomasztó gazdasági erőfölényben lévő állammal és az ő oligarcháival, akkor nincs senki, aki kiállna értük.

Melyik "szakszervezet" mit tett ezekért az ápolókért???

P.s.: Ezt meg csak úgy a végire, olvasgatni – ha már vizes VB: Nem építették ki a fűtést a Duna Arénában, téli versenyeken nem lehetne használni a tízmilliárdokból épült uszodát. Hacsak nem költenek még rá százmilliókat.

Fügedi Ubul