Szinte szégyenkezve mondom – mert immár századjára – de meg kéne értenetek végre, bérlőtársaim, hogy a totálisan rendezetlen bérlakás- helyzetnek csak egyik csúf tünete a legkülönfélébb okokból, de persze többnyire lakbérhátralék miatti kilakoltatás rémével küzdő bérlőtársaink szívszorító ügye. És újra meg újra kimondom azt is, hogy a kaotikus bérleményi jogviszonyok – benne a hitelesen senki által nyilván nem tartott üres és rendeltetésellenesen használt lakásokkal, beleértve ebbe az eredetileg nem-lakás célú helyiségeket is – rendezése nélkül, ez az egész, a legelesettebbek megsegítésére külső civil aktivisták által indított mozgalom, csak annyit ér, mintha tisztítatlan, szennyezett kutat töltenénk fel újra meg újra friss forrásvízzel.

Mert ahogy a most csodált tanítóink-tanáraink – lévén ez a legsajátabb ügyük – se külső szervezetektől (pl. Nagycsaládosok Egyesülete, Civil Összefogás és társai) várják a valójá- ban leginkább általuk ismert problémáik megoldását, úgy nekünk, bérlőknek is magunk- nak kell kiállnunk legfontosabb ügyünk, a régóta kaotikus élet-. és lakhatási viszonyaink rendezése érdekében.

És – lakhatási jogállásától s a nem-hivatalos rangsorban betöltött "bérlői státuszától" függetlenül – minden lakó tudja azt, hogy az ök-i bérlakásrendszernek nem az egyedüli problémája a kilakoltatással veszélyeztetett bérlőinek a helyzete, pláne, ha azok körét az e kérdésben járatlanok leegyszerűsítik az általuk egyedül ismert-preferált lakbérhátralé- kosok rétegére. S az a tény, hogy ezek az érdekképviselők hallani se akarnak pl. a többnyire kölcsönös mulasztásos jogsértés következtében hallatlanba vett, évek óta rendezetlen viszonyok között élő, s a legitim és illegitim bérbeadói oldalról egyaránt becsapott csalá- dok kétségbeejtő helyzetéről, még nem jelenti azt, hogy e súlyos probléma nem is létezik.

Mindezt, bérlőtársaim – s persze a bérházak vészes állagromlásának és emberi élhető- ségének az elviselhetetlenségi szint alá süllyedését – senki, sem a "városrehabilitációs" milliárdokat hajszoló önkormányzat, sem a bérházak kérdését egyedül a "szegénypolitika" ingoványos, de politikailag nagyon is célirányos talajáról startoló "független civil mozgal- mak" kellő empíria hiányában, soha, még a legtisztább szándék nevében se tudják a maga teljességében átlátni.

Ezért, ki kell mondjuk, hogy az efféle törekvések, melyek külömben* – szűk értelemben vett szakmai precizitásuk és persze (nagyon is fontos) jól fejlett politikai nyomásgyakorló képességeik révén – kiszolgáltatott társaink tucatjait mentették meg a legszörnyűbbtől, a lakásvesztéstől, a száz sebből vérző, tanácsrendszerbeli zárványlétbe dermedt bérlakás- helyzet sokoldalú strukturális problémahalmazának megoldását nem vállalhatják fel. (A fenti kérdések megtárgyalásából ugyanis – hatévi laza együttműködési kísérleteink során – rendre kifaroltak, s ahogy korábban kizárólag hajléktalan szempontú volt a kérdésbeli szemléletük, úgy most, nagyjából a lakbérhátralék miatti kilakoltatás képezi az egyetlen megközelítési módot, e komplex problémakörben.)

És miután az erre való sokadszori figyelemfelhívásunk mindeddig nem talált meghallga- tásra, sem csak eddig kizárólag csak az erőhatást méltányló önkormányzat, sem a néha politikai komisszárként fellépő "civil aktivisták" részéről, most MI, BÉRLŐK AZT KÉR- JÜK, HOGY A SENKI MÁS ÁLTAL NEM ARTIKULÁLT, SZERZŐDÉSBEN IS LEFEKTE- TETT BÉRLŐI SZEMPONTJAINKAT IS PRÓBÁLJÁK MÁR TEKINTETBE VENNI AZOK, AKIK MOST, EGYETLEN BÉRLŐI ÉRDEKKÉPVISELŐ NÉLKÜL, KÜLSŐ SZERVEZE- TEKKEL TÁRGYALNAK A MINKET LEGKÖZVETLENEBBÜL ÉRINTŐ KÉRDÉSEKRŐL.

Mi persze senkit se akarunk kizárni azok közül, akik – úgy egy éve – dicséretes szabadidős szorgalomból a mi ügyünk felkarolására szövetkeztek, de miután úgy véljük, hogy megol- datlan dolgaink túlnyomó része nemcsak lakbérhátralékosaink sajnálatos ügyéből áll, kérjük, a válságos helyzetbe jutott önkormányzati bérlakásrendszer egészének szerződéses – elsősorban a szerződött, bérbeadó-bérlő szempontból történő, s a múlt évben megszakadt – felülvizsgálatát haladéktalanul ismét napirendre tűzni.

Mindezt, azok nevében írom, akik 2014 decemberében – egy önkormányzati különmeg- bízott, Alföldi György polgármesteri főtanácsadó ez irányú kezdeményezését követően – a fentebb röviden vázolt kérdések rendezésére, több, ebben illetékes személy bevonásával tárgyalássorozatot kezdeményeztek. Az, hogy ezek a tárgyalások – értékelhető eredmények nélkül – tavaly júniusban megszakadtak, szerintünk nem lehet ok a folytatás lehetőségé- nek elvetésére. Már csak azért sem, mert az ígért változások – főképp a bérházak állagmegóvását, rendtartását és átláthatatlan nyilvántartási rendszerét illetően – máig váratnak magukra. Márpedig ezen kérdések orvoslására, a mára kissé átláthatatlanná vált, sokszereplős porondon – a már említett szerződő feleken kívül – nem látunk más, erre hivatott, illetékes résztvevőt.

*A "külömb" jelzőt - melyet tévesen tartanak a "külön" állapothatározó származékának, én, a helyesírásellenőrző ellenére, mindig így írom.

Budaházy Gusztáv