Józsefváros és a nem létező szegénység
A képviselőtestületben sokadszor hoztuk elő az idei költségvetési vitában, hogy (sajnos) elég sok nehéz sorsú család él ahhoz kerületünkben, hogy önálló Családok Átmeneti Otthonát (CSÁO) tartsunk fenn.

Évek óta lesöprik ezt a visszatérő javaslatotunkat. A többség letudja a témában fennálló kötelezettséget azzal, hogy az önkormányzat egy-két család elhelyezése erejéig kiszerződik az S.O.S. Krízis Alapítvánnyal. Sokszor hallottam már a „nincs is rá igény, szükségtelen” szöveget is, de önmagáért beszél, hogy idén ezt Kaiser főpolgárőr úr adta elő.

Szép is ez: egy rendészeti szervezet vezetője, a fidesz egyik (nem mellékesen kissé furcsán lakáshoz jutott/juttatott) önkormányzati képviselője mondja, hogy nem, a kerületben egyáltalán nincs igény  egy önálló józsefvárosi Családok Átmeneti Otthonára. Olyan ez, mint amikor egy rossz iskola agresszív tanára egy szülői panasz nyomán leordítja a diákjai fejét feltéve a kérdést, hogy ki merte azt mondani szüleinek, hogy a tanárbácsi kiabál a diákokkal. Ilyenkor pont ugyanannyian jelentkeznek, minta ahány rászoruló család a főpolgárőr kérdésére válaszul jelezne, hogy ő bizony élne a CSÁO lehetőségével. Ha lenne.

Javasoltam, hogy a következő négy évre vállalt – fideszlapok finanszírozására költendő – a városmarketingre címzett 100 milliót csoportosítsuk át erre, a válasz csak annyi volt: hát azt a százmilliót már szerződéssel „elköltöttük”…

Komássy Ákos

***

Ez meg itt a mai nap híre: Kopaszok állták el a népszavazás útját - Kitombolta magát a politikai maffia: elképesztő jelenetek közepette csúszott le az MSZP a népszavazási első- ségről. Ez az egész valahogy tök véletlenül emlékeztett engem egy hangulatos augusztus huszadikai ünnepségre...