És persze, joggal. Mentségül csak annyit lehet(ne) felhozni (nem lehet), hogy gyűlölöm/gyűlöljük a felesleges látszó szófosást beszélgetéseket, a semmitmondó, ámde időrabló fontoskodást és úgy an block a méltóságokhoz való bármiféle sorbaállást. És gondolom, ezzel nem egyedül én/mi vagyunk így hanem sokan mások is. És erős a gyanú, hogy a „nagyméltóságok” épp erre játszanak rá.

Csakhogy Virág Tamás posztja rávilágított arra a roppant egyszerű tényre, hogy mi, itt élő népek is igencsak kényelmetlenné tehetjük a kegyúri fogadóórákat. És előbb-utóbb tán lehetetlenné válik az olyan semmitmondó fontoskodás – közpénzen tartott jogtanácsossal, vagy anélkül –, mint amilyet Virág Tamás is leírt. No, kérem tisztelettel, a kísértésen túl, ezért is nem léptem/léptünk a „tettek mezejére”. Eddig.

És álljon most itt az a komment is, minek okán a fenti kis bevezető megszületett…

***

2015.07.09. 16:06:21

Olvasva a fenti poszthoz fűzött szerkesztői megjegyzést – melyben megkísérti őt a gondolat, hogy a következő fogadóórán tiszteletét tegye a "méltóságos képviselő- asszonynál" – megkérdezném az ingadozó szerkesztőt, hogy a kísértésen túl, miért nem lép mindjárt a tettek mezejére.

A legnagyobb ellenzéki párt kerületi lapja szerkesztőjének ugyanis – mely messze a legolvasottabb a hasonló rendeltetésű orgánumok között – szerintem a funkciójával járó minimum lenne ez. Mi, közönséges halandók ugyanis, akik – mondjanak bármit is a hivatalos nyilatkozatok és a közvetett üzenetek – évek óta nem tudjuk áttörni a hallgatás falát, s a legfélelmetesebb ebben az, hogy lassan-lassan a csüggedt belenyugvás az, ami az érintett lakosságon úrrá lesz.

A legégetőbb élet- és lakhatási körülményekről való hallgatás, az ezek felmérésére közösen szervezett reformlépések kudarca, és más, az egész kerületet érintő akut kérdések elevenen tartását ugyanis, nem pótolhatja egy-egy trendi – bár szintén fontos – kérdés látványos futtatása, sőt, ilyetén módon való kondicionálásuk nemcsak a saját, de a többi említett ügynek is, végső soron, csak árt.

Magam, aki ráadásul sem a szociknak, sem más pártnak elkötelezettje nem vagyok, természetesen nem akarom tematizálni a "fontos ügyek" sorát, hisz sosem titkolt elfogultságom az általam tízegynéhány éve hajtott bérlakásügy iránt, eléggé köztudott. Ebben a minőségemben viszont, továbbra sem kívánom visszafogni magam, s ma is azt állítom, hogy ennek a helyzetnek a tragikussá válásában egyaránt súlyos felelősség terheli úgy az MNP programok korábbi szoci kidolgozóit és megvalósítóit, mint a mostani, a kibontakozó katasztrófát épp beteljesítő mai vezetői réteget. (A többi, e tekintetben felkészületlen és a már említett körhöz tartozó befolyásos háttéremberek által bábként mozgatott ellenzéki "megmondóemberekről" nincs mit mondanom.)

Arra a ki nem mondott kérdésre pedig, hogy "mint független civil" miért a szocik lapjába írok mégis, egyszerű a válasz. Egyrészt írok persze máshová, ún. "független fórumokra" is, ám – ki kell mondanom ezt – h nincs az a téma, amely kevesebb érdeklődést fakasztana, mint az önkormányzati bérlakásügy.

Ennek a kérdésnek ugyanis nincsenek szószólói, és a totális kiszolgáltatottságban és úgyszólván törvényen kívüli állapotokban élő bérlői réteg ügye, mely épp ezért a közös hangot is képtelen megtalálni, nem ígér látványos sikert szószólójának. És persze hangzatos liberális vagy épp fafejű "rendpárti" jelszavakkal se lehet benne könnyű sikert elérni, s örülhetsz, ha a néhány érdek-képviseleti ügyben elért kérészéletű sikered, némileg ellensúlyozza a két oldalról is feléd áradó értetlenséget.

Oké, hát ennyi részemről kedves szerkesztőm, s ha mégis – ahogy írod – rászánnád magad a "magas méltóságokkal" való találkozásra, kérlek említsd meg már nekik pár szóval, a mi ügyünket is.

Budaházy Gusztáv (kérésére itt saját névvel)