Kellemes, borongós hétvége köszöntött ránk, Sanyi bácsi piaca is megnyílt végre, szóval egy szavunk sem lehet, béke, szeretet mindenfelé. Ennek örömére eredetileg az idén centenáriumukat ünneplő józsefvárosi házak egyikéről akartam volna megint írni, de a fészbukon szembejött velem a József körút 37-39. szám alatti, egykorvolt Spolarich kávéház fényképe az 1930-as évekből. Így aztán most ez a lett a 100 éves házak helyett.

Az 1897/98-ban épült eklektikus lakóház földszintjén Spolarich György 1910-ben nyitott fényes üzletet, amelyet a kor talán egyik legjobb belsőépítésze, Rákos Emánuel tervei szerint rendeztek be. Dúsan aranyozott, kazettás mennyezet, hatalmas tükrök, öblös páholyok, hívogató pamlagok, pálmák várták akkoriban a betérő vendégeket. A remek ételek, borok és muzsikusok mellett hatalmas vonzerőt jelentett a kávé: a tulajdonos egész Pestet lázba hozta, amikor 1924-ben meghozatta Olaszországból a legelső La Pavoni presz- szógépet. Aztán a háború mindent elsodort, a kávéházból meg egyszer csak Posta lett...

Az Amon József tervezte és építette négyemeletes eklektikus lakóház jókora tömbje még ma is a Kis Salétrom utca - Rökk Szilárd utca sarkán áll. Az épületet díszes kőfaragások, szobrászmunkák jellemzik. A kőfaragók Kauser és társa, Hohldampf Sándor, Áprily testvérek, Pack és Wilsch, Schwarzmann Sebő voltak, a szobrász Vögerl Alajos.

LaMa