A kormány összevonja a Nemzeti és a Természettudományi Múzeumot (via Telex) 

Ez az évi egy fejbeverés általános iskola fölső tagozatában volt. Ne tessenek itt holmi koponyatörésekre és efféle súlyos dolgokra gondolni. Felszakadt a bőr, oszt jónapot. Az SZTK-ban először még összevarrták, aztán csak kapcsolták. Harmadjára megelégedtek a nyomókötéssel, negyedszerre el se mentem. Hasonló fejlődésként az első háromról még Juhász Gyuszika gondoskodott, a negyediket már intéztem magam.

Ötödikben (tiszta fiúosztály voltunk Angyalföld szívében) egészséges verekedéssel múlattuk a szünetet, és még sejtelmem se volt róla, mivé fejlődnek a dolgok. Épp Juhász Gyuszikával agyaltuk egymást, ahogy kell. Neki fejesvonalzója volt, tehát a belharcot erőltettem, hogy ne használhassa, de még akadályozza is. Nekiszorítottam a fogasnak, hogy kellemetlen perceket szerezzek neki — ekkor azonban becsöngettek, és mire a tanárnő belépett, már a helyemen álltam vigyázzban a pad mellett (első pad, naná).

Nemtelen ellenfelem ezzel visszaélve két kézre fogta a vonalzót, vérben forgó szemekkel elémlépett, és lesújtott — én meg álltam ott vigyázzban.

— Juhász, Fügedi! Mindketten hozzátok ki az ellenőrzőtöket! — csattant a tanárnő, és én bizony elbőgtem magam. Micsoda blama! Én, az éltanuló intőt fogok kapni, és ennyire igazságtalanul!!! Sírva kotorásztam a táskámban, ahová valami csöpögni kezdett a fejemről.

— Vér! — hördült fel mögöttem a jól szórakozó közönség. — Vér!!!

A kínos jelenetnek ezzel vége szakadt. A tanárnő kijelölt két osztálytársat, akik elkísértek az SZTK-ba satöbbi. A következő két óráról igazoltan távol voltunk; nagyon élveztük.

Hatodikban (mivel tiszta fiúosztály voltunk Angyalföld szívében) egészséges verekedéssel múlattuk a szünetet. Ez nem az a tevékenység, amiért fair play-díjat osztogatnak, hanem amiért nem. Tetemes számbeli fölényben küzdő elleneim két karomnál fogva éppen kifeszítettek a tanári asztalra, hogy ott móresre tanítsanak, a hátam mögött vagy hárman pedig hasonló tervekkel Juhász Gyuszikának rontottak éppen.

Ő azidőben cselgáncsozni tanult, és tehetségének fényes bizonyítékaként Kiss Lacikát áthajította a válla fölött. Ő merev testtel homorítva hanyatt közeledett felém. Ezt látva kínzóim megpróbáltak megmenteni: az egyik kettő jobbra rántott, a másik kettő balra, én meg maradtam, és Lacika sarokkal csapódott a fejem búbjának. Az engem tartók szétrebbentek, engem meg a lendület lesodort a katedra mellé. Lacika fölkelt, hogy folytassa a maga harcát, én meg elhevertem kissé abban a reményben, hogy most majd békén hagynak jól.

Fél percen belül belépett a szadista énektanár, hogy körmösöket osztogasson a zajongóknak, mert azt ő nagyon szerette. Meglátott engem az asztal és a tábla között egy szépen terjedő vértócsa közepén, és a látvány sokkolta.

— Vér! Vér!!! — kiáltotta, vagy inkább hörögte, és végigrohant a folyosón. Aznap nem láttuk többet. Legalábbis én, aki szépen fölkeltem, és szerveztem magamnak két embert, hogy kísérjenek el az SZTK-ba. Csülök ezt úgy fogalmazná, hogy "és a végén mindenki énekelt" (pedig nem).

Hetedikben még ennyire se volt érdekes: a tornateremben beesett a labda az ablakrács mögé, és ki kellett piszkálni. Bakot tartottam Juhász Gyuszikának, és ő a tenyerembe lépett. Megkapaszkodott a rácsban, az meg leszakadt, mint a sicc. Elém esett Juhász Gyuszika, mögém a rács, és utóbbi lehorzsolta a fejemet. Ekkor volt, hogy az SZTK-ban már megelégedtek a nyomókötéssel...

Nyolcadikban tanítás után bementem édesanyámhoz a Széchényi Könyvtárba, ami akkor még a Nemzeti Múzeum oldalában volt (a természettudományi gyűjtemény meg a második emeleten, ennyi volt ezeknek a becsülete). Tökmag korom óta a fal mellett sétáltam végig a kitárt ablakok alatt. Eddigre nőttem meg annyira, hogy már ne férjek el, és egy ablakkeret csúnyán megbüntetett.

Amiért pedig ez a dolog eszembe jutott, hogy megint ilyen idők elé nézünk (mármint hogy nem én megyek össze olyan kicsire, hanem a kulturális intézmények; a Természettudományi és a Széchényi helyét is kinézték maguknak mohó akarnokok).

Ennek a magyar demokráciának is ki kéne nőnie már a gyermekkorból. Kamaszodjunk!

Fügedi Ubul

*

A kormány összevonja a Nemzeti Múzeumot és a Természettudományi Múzeumot, valamint megvizsgálják az Iparművészeti Múzeum integrálásának lehetőségét is. Az összevonás előkészítésével L. Simon Lászlót bízták meg – írja az Mfor.hu. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere nevezte ki L. Simont a Magyar Nemzeti Múzeum megújításáért és a múzeumi integrációért felelős miniszteri biztosnak. A megbízatása április 15-től 2022. április 30-ig szól – derül ki a Magyar Közlönyben megjelent Hivatalos Értesítőből.

Az Orbán-kormány korábban úgy döntött, hogy a Természettudományi Múzeumot Debrecenbe költöztetik. Júniusban pedig az volt hír, hogy az intézmény fizetésképtelenné válhat.