Visszapillantás 2013. évre – 2. rész
Mielőtt felidéznénk a tavaly nagy vihart kavaró képviselői lakáspályázatot, tekintsünk vissza a kerületi lakáspályázati rendszerre. 1998-2002 között, az akkori FIDESZ vezetés fontosnak tartotta, hogy nagyszámú üres lakásállományunk hasznosításra kerüljön.
Külön Bizottságot hoztak létre, amely szociális szempontok mérlegelése után bírálta el a lakáskérelmek garmadát. Sok pletykát lehetett hallani akkoriban egyéb szempontokról is…
Létezett lakáspályázat is. Igaz, arra nem volt kapacitás, hogy igazságos pontozást is kidolgozzanak az értékeléshez, ezért sorsolás döntött arról, hogy kinek jut lakás, és ki marad hoppon. Hitelesebbnek érezték, ha az írás tudásával még nem felvértezett kisóvodás húzza ki nyilvános sorsoláson, a nyertesek neveit. Természetesen, akik hoppon maradtak, azok így is „bundát” láttak a dologban. Szörnyű volt a sorsolás után zokogó kisgyermek látványa, aki nem érti, miért rázzák felé a bácsik az öklüket, és miért emlegetik számára ismeretlen szavak kíséretében az anyukáját.
Józsefvárosi Önkormányzat történetének egyetlen MSZP többségű ciklusában megszüntetésre került a lakásosztó bizottság és Révész Márta, valamint Molnár György kidolgoztak egy lakáspályázati rendszert, többféle igény kielégítésére, specifikus értékelés mellérendelésével.
- Volt, „helyiségből lakás” pályázat, azok számára, akik vállalni tudják, hogy a üzlethelyiséget lakássá alakítanak át.
- Volt pályázat felújítási kötelezettséggel, azok számára, akik rendelkeznek a felújítás fedezetével.
- Volt beköltözhető lakásokra vonatkozó pályázat, szociális rászorultsági alapon, a pontozásban figyelembe véve, hogy jelenleg hányan, mekkora lakásban laknak. Plusz pontot jelentett, ha a pályázó állami gondozott volt, vagy egészségre káros lakásban lakik, stb. A pályázat elbírálását környezettanulmány is segítette.
- Volt minőségi lakáscsere pályázat, ahol lakás visszaadással lehetett nagyobb lakásra pályázni, egy részüknél az volt a cél, hogy minél jobb lakásokat kapjon vissza az Önkormányzat, más részüknél a nagycsaládok nagyobb lakáshoz juttatása szerepelt célként, függetlenül jelenlegi lakásuk minőségétől.
- Volt közszolgálati dolgozók (köztisztviselők és közalkalmazottak) számára meghirdetett pályázat.
- Volt fiatal házasok részére meghirdetett pályázat.
A széles spektrumú pályáztatást kiegészítette a jogcím nélküli lakáshasználók helyzetének rendezésére alkalmazott eljárás, amelyben egy 9 pontos szempontrendszernek kellett megfelelni ahhoz, hogy velük bérleti szerződést kössön az Önkormányzat. Mindezeken felül, rendelkezett az Önkormányzat beköltözhető állapotú krízis-lakás állománnyal, Vis Major helyzetek kezelésére.
Az igazságos és tisztességes rendszerre árnyékot vetett a Polgármesteri hatáskörben kiosztott 12 lakás gyakorlata. Valójában a 12 lakásnak csak egy részével rendelkezett a Polgármester, a többit az MSZP, az SZDSZ és a FIDESZ pártvezetése osztotta el, valószínűsíthetően politikai szempontok alapján. Hiába tiltakozott, (és szavazott nemmel a Testületi üléseken) a lakáspályázaton kívüli lakásosztás ellen Molnár György, akkori lakásügyi tanácsnok, tehetetlennek bizonyult, be kellett érnie azzal, hogy a megszámlálhatatlan lakáskiutalásról döntő Ingatlangazdálkodási Bizottság helyébe, a „piszkos 12” került.
A 2006-os választást követően, ebbe a rendszerbe paccsogott bele a FIDESZ. A piszkos 12 maradt, a jól működő pályázati rendszert megszüntették, a ciklus során egyszer sem írtak ki pályázatot, viszont a lakbéreket a triplájára emelték, így Józsefváros sok esetben létminimum környékén élő lakosai budai lakbéreket fizettek, lepukkant épületek rossz állagú lakásaiért. Persze ekkora összeget sokan nem tudtak előteremteni. Az Önkormányzati vezetés kidolgozott egy lakbértámogatást is, de ez csak a „jó polgároknak” járt. Aki egyetlen hónappal is elmaradt, attól megvonásra került a támogatás. A támogatást kérelmezni kell, annak elbírálásáig fizetni az emelt lakbért. Ha az nem megy, nincsen támogatás sem. Aki ideiglenesen elveszítette a munkáját, kilátástalan helyzetbe került, hiszen az első elmaradás után már a teljes lakbér „ketyegett a számláján”. Ha hónapok múlva, újra elhelyezkedett, a támogatás nélküli lakbérhátralékot kellett kifizetni, amire kapott részletfizetési kedvezményt, és ekkor kaphatta vissza lakbértámogatást is, egészen addig, amíg a lakbérrel, vagy a részletfizetéssel, egy alkalommal újra el nem maradt. Aki hosszabb ideig tartóan került nehéz helyzetbe, és a tartozás miatt felmondták a bérleti szerződését, annak büntető lakáshasználati díjat állapítottak meg, ami a támogatás nélküli lakbér háromszorosa. Érthető, nem? Ha az egyszeres díjat nem tudta fizetni, majd fogja fizetni a háromszorost. A rendszer megalkotóit, az sem zavarta, hogy ha a tartozások bíróság elé kerültek, akkor a többszörös használati díj megfizetését a lakástörvénnyel összeegyeztethetetlennek ítélték a bíróságok.
A jelenlegi ciklus hozott pozitív változásokat. Kocsis Máté megszüntette a politikai lakásosztást. Az MSZP frakció elérte, hogy a többszörös használati díj visszamenőlegesen törlésre kerüljön, és azt is, hogy a lakbértámogatás helyett radikálisan csökkenjen a szociális lakbér. Ez utóbbit nem a szegények mellett szóló érvekkel sikerült elérni, hanem az arra történő rávilágítással, hogy a lakbérek teljes összege után kell fizetni az ÁFA-t, míg bevételként csak a lakbértámogatással csökkentett összeg folyik be, tehát gazdaságosabb magát a lakbért csökkenteni.
Nincsen lakásosztás, de nincsen pályáztatás sem. Ráadásul felhasználásra kerültek a krízislakások, újakat viszont nem hoztak létre, így fordulhatott elő, hogy a leégett Tolnai utcai ház lakóit csak tömegszálláson tudták elhelyezni addig, amíg a kellő számú lakás felújítási munkálatai véget nem értek. Hat év szünet után, 2012-ben kiírásra került az első lakáspályázat, a köztisztviselők, önkormányzati gazdasági társaságok dolgozói, illetve Önkormányzati Képviselők számára. Persze az Önkormányzati Képviselő szó nem szerepelt a kiírásban, őket egy körmönfont mondat jelezte. E mondat jelentésére rákérdeztem, de az Aljegyzői magyarázatából, hogy, hogy nem, kifelejtődött a Képviselők kategóriája. Régen a köztisztviselőkkel együtt pályázhattak a közalkalmazottak is, és nem volt Képviselők számára lehetőség saját Önkormányzatukhoz pályázni.
Mindössze öt lakás került pályáztatásra, köztük egy szokatlanul nagy, három szoba + hall, 96 m2 -es körúti lakás is, mely az öt közül a legjobb állapotú is volt, a felújítási költsége egy négyzetméterre vetítve, a legolcsóbb volt. Mint később kiderült, erre a lakásra pályázott Kaiser Képviselő.
Megváltozott a pályázat benyújtásának módja. Amikor a Lakásosztályhoz tartozott, akkor benyújtás előtt megnézték az ügyintézők a pályázati anyagot, és szóltak, hogy milyen melléklet hiányzik, azt hol lehet beszerezni. Most zártborítékos rendszer lett, „aki bújt, bújt, aki nem, nem; megyek!” alapon. Ha bármilyen melléklet hiányzik, a pályázat érvénytelen.
Az ügyintézői segítséget nélkülöző zárt borítékos rendszer életképtelen voltát igazolja, hogy az ügyintézésben jártas köztisztviselők által beadott hét pályázat közül valamennyi érvénytelen volt, így a pályázat ismét kiírásra került. Az első pályázatból kihagyták a közalkalmazottakat, nyilván attól tartva, hogy túl nagy lesz a konkurencia Kaiser Úrnak, azonban túllőttek a célon, hiszen nagyon csekély számú pályázat érkezett. Ezzel egy időben a fiatal házasok részére is kiírásra került öt lakás. Itt 40 m2 –es volt a legnagyobb. A FIDESZ frakcióban nincsenek ifjú házasok…
Második nekifutásra 24 pályázat érkezett be, de egyik pályázó sem tudta valamennyi mellékletet beküldeni, így az összes pályázat érvénytelen lett, amit harmadszor is ki kellett írni. A másik pályázaton 7 ifjú házas vett részt, de a zárt borítékos rendszer mindannyiukon kifogott, ezt is újra ki kellett írni. Már paródiává kezdett silányulni, a hat év után újra éledő pályázás!
Ekkor javasoltam, hogy azokat az igazolásokat, amelyeket saját Önkormányzatunktól kell beszerezni, küldje meg a hivatal a Vagyonkezelőnek, ennyivel kevesebb mellékletet kelljen beküldeniük a pályázóknak, valamint legyen lehetőség hiánypótlásra, mert különben a végítéletig írhatjuk ki a pályázatokat, azok eredménytelenek lesznek. Javaslatom alapján megváltoztak a megismételt kiírások. A képviselői pályázatban azonban volt még egy változás, amit hivatalosan senki sem javasolt és az előterjesztésben sem szerepelt. Fű alatt megváltozott a pontozás! A köztisztviselői, közalkalmazotti és önkormányzati képviselői jogviszonyban töltött idő, pontokat ért. Az első két kiírás alapján, aki 3-5 éve köztisztviselő, vagy Önkormányzati képviselő 1 pontot kap, aki 5-8 éve, 2 pontot kap, aki több mint 8 éve, 3 pontot kap. A harmadik kiírásban, aki 1-3 éve köztisztviselő, vagy Önkormányzati képviselő 1 pontot kap, aki 3-5 éve, 2 pontot kap, aki 5-8 éve, 4 pontot kap. Ezt a változást, ahogy más sem, én sem vette észre, amit azóta is szégyellek.
Kaiser Úr 7 éve volt képviselő, így az első két kiírás alapján 2 pontot, a harmadik alapján 4 pontot ért neki a politikai hatalomhoz tartozás! A harmadik kiírásra 18 pályamű érkezett, természetesen mindegyik érvénytelen volt, a hiányos mellékletek miatt. A hiánypótlás új intézményének hála, az „újrázást” követően 10-en tudták teljesíteni a pályázati feltételeket, köztük Kaiser Úr, aki három gyermekével pályázott a három szoba hallos lakásra, annak ellenére, hogy ekkora szobaszámú lakásra minimum 5 fős család pályázhatott, így harmadszor is érvénytelen lett a pályázata. A további négy lakásból három elkelt, a Magdolna utcaira nem pályázott senki.
Kaiser úrnak, bár három a magyar igazság, harmadszorra sem sikerült megszerezni a József körúti lakást. Ahogy Eötvös zenebohóc felkiáltott, mikor elvették a hangszerét: „Van máááásik!”, hasonló komolysággal lett másik lehetősége Kaiser Úrnak is, hiszen Guiness rekordként, (arra való hivatkozással, hogy két lakás megmaradt, mert nem pályáztak azokra) negyedszer is kiírta az Önkormányzat a pályázatot! Azért valljuk meg Eötvös Gábor bohóctréfái szórakoztatóbbak voltak.
A „vicces pályázattal” párhuzamosan kiírt ifjú házasok második pályázatára 14-en adták be adatlapjukat, mindegyiket hiánypótlásra ítélték, amit a pályázók fele tudott sikeresen teljesíteni. Itt is megmaradt két lakás, amelyre nem érkezett érvényes pályázat, azonban valamiért ezt a pályázatot nem írta ki újra az Önkormányzat…
A hosszú kitartó munka, azonban mindig meghozza gyümölcsét. Kaiser Úr negyedszer is nekifutott a 96 m2-nek, édesapja bejelentésével a lakásrendelet létszám minimumát is teljesítette. Ugyan a rendelet életvitelszerű tartózkodást ír elő, de mint tudjuk, a kétharmad, az kétharmad! A családi gyarapodás és a már említett pontszám növekedés megtette hatását! Kaiser Úr egy ponttal többet szerzett, mint vetélytársa, így beköltözhetett a három szoba hallos lakásba. Nehéz volt, de minden akadályt elhárított, derekasan megküzdött érte!
Önkormányzati képviselők és köztisztviselők, valamint az ifjú házasok után, ismét csak egy szűk réteg részére írt ki pályázatot az Önkormányzat. Azok számára, akik devizahitelüket nem tudják fizetni, és a bank elárverezi otthonukat. Bár a célcsoport kicsi, a politikai mondanivaló annál nagyobb, ezért a szokásos 5 lakás helyett – teljesen feleslegesen – 20 lakás került be a lehetőségek közé.
22 pályázat érkezett, mindegyik hiánypótlásra kötelezett, amelyekből mindössze 7 lett sikeres. A hét pályázó négy lakásra pályázott, így 16 lakás megmaradt, ezért itt is új pályázat került kiírásra. A sok érvénytelen pályázat oka, hogy nullás NAV igazolást nem sikerült benyújtani a többségnek, hiszen a hiteltartozás és közös költség elmaradás mellé sok esetben járult illetéktartozás is. Ezért másodjára már nem szerepelt a pályázati feltételek között a NAV igazolás. Akadt olyan pályázó is, akinek már elárverezték a lakását, a befolyt pénzből rendezte hitel tartozását, de lakhatása nem megoldott. Az ő pályázata is érvénytelen, mert már nincsen devizahitel tartozása a bank felé. Vagyis ha a bank megkapta a pénzét, akkor az egyén, akár hajléktalanná is válhat, Sára Botond alpolgármester szerint már nem kell törődünk vele, nem nyerhetnek a pályázatunkon. Szóval a bank számít, nem az ember!
Közelednek a választások, így végre kiírásra került a „nagy pályázat”, melyre Józsefvárosi lakcímmel rendelkező, de lakással, nem rendelkezők pályázhatnak. A pályázati feltételek közé bekerült egy diszkriminatív elem, pályázati feltétel, a minimum középfokú iskolai végzettség. Kizáró ok akkor is, ha egyébként a jövedelmi viszonya az aluliskolázott pályázónak biztosítja a lakbér megfizetését. Hosszas vitát követően, javaslatomra kikerült a feltételek közül az iskolai végzettségre vonatkozó előírás.
A FIDESZ két ciklusa alatt az első hat évben egyáltalán nem volt lakáspályázat, az utolsó két évben, bárki számára elérhető lakáspályázat egy alkalommal került kiírásra. Önkormányzati képviselők számára négy, pont annyi, amennyi az eredményes pályázat összeszerencsétlenkedéséhez kellett Kaiser Úrnak…
Szili Balázs