Nos, az alábbi posztot egy éve osztottam meg, amikor épp az egyik, 'demokratikus oldali' képviselőjelöltünk kampányában buzgólkodtam, és az akkori, rövid párbeszédnél ma se tudnám találóbban bemutatni azokat az elképesztően visszás s már-már abszurdba hajló állapotokat, amik ezekben a házakban azóta is uralkodnak.

Tehát idézet egy önkoris bérházban, tavaly ilyenkor (azaz a választások előtt, úgy egy hónappal) lezajlott, rövid párbeszédből, egy kis bevezetővel felvezetve.

(2019 júliusa)

Most, a választási kampányban tett egyik korteskedésem alkalmával zajlott le az alábbi párbeszéd, melyben egy lakó így fakadt ki győzködésemre válaszolva:

-- Haggyá' má' engem a f@szba, öreg, hát asse tudom, hogy most, a szomszédomba valamelyik éjjel beköltözött, háromfős család ki a f@szom lehet

Mire én, nagyokosan:

-- Dehát basszus, mér nem szólsz akkor a vagyonkezelőnek, vagy mi?

-- Má' mér szólnék, bazmeg – volt a válasz – mikor a múltkor is aszonták: ők nem mongyák meg egy lakónak, hogy ki lakik a lakásokban.

-- 'Dehát abban, tizenöt év óta, nem is lakik senki' – folytatta egyre elképedettebben a lakó az Illetékesnek erre a szigorú ellenvetésére – de ezt ők már tán meg se hallották, s egy legyintéssel le is zárták a témát – fejezte be "helyzetjelentését" az ottani állapotokról a lakó.

Budaházy Gusztáv