„A cigánytábor az égbe megy”, az idősebb korosztály emlékezhet a filmre a 70-es évek közepéről. Igen, a szép szomorú történetre, amit a fenti címmel játszottak a mozik. Cselekménye szerint, egy „fehér” lány és egy cigánylány ugyanazt a legényt szeretik. Ez az induló helyzet jó alkalom volt az írónak, – Gorkij első elbeszélése, a Makar Csudra alapján készült a film – hogy beleírja mindazt a szeretetet s gyűlöletet, szomorúságot, édes-keserűséget, fájdalmat és drámát, amit az egymással élés hordozhat magában.

Mindez azért jutott eszembe, mert velünk élnek ilyen érzések, indulatok, ha a cigánykérdés bármilyen módon vagy helyzetben vetődik fel a társadalomban, vagy közvetlen környezetünkben.

Nemrég egy ismerősömnek sikerült segítenem abban, hogy munkát, munkahelyet találjon magának. Kigyúrt, tetovált, mondhatni „zorall” külsejű cigány férfiről van szó, aki első ránézésre szinte ijesztőnek tűnhet, de aki megismeri jobban, az rájön, - ahogy én is rájöttem – hogy becsületes, tisztességes, egyenes gondolkodású ember az illető. Fogalmazhatnánk úgyis, hogy olyan, mint mi, legfeljebb másképp, más elvárások és szokások szerint szocializálódott.

Amikor elújságoltam neki a jó hírt, meghatódva, szinte értetlenül kérdezte: „Te fehér vagy! Miért segítesz egy cigánynak?” Aztán megválaszolva nekem és magának is a kérdést kedvesen hátba veregetett: - Tesó, te már majdnem cigány vagy!

Erős kezének baráti gesztusát érezve sokáig gondolkodtam szavain. Nem csengtek ismeretlenül. Amikor egy hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó tanodát vezettem, hasonló mondatok hangoztak el több gyerek szájából. Néhány hete, egy cigányságot segítő pályázat – egyébként maga is cigány származású – ellenőre tette fel a gyanakodva a kérdést a projekt cigány és nem cigány megvalósítóinak:

- Mi visz rá egy nem cigány embert, hogy cigányokkal foglalkozzon? Hogyan tudtok ti, cigányok és nem cigányok együtt dolgozni?

Engem Nagyapám arra tanított, hogy kétféle ember létezik: tisztességes és tisztességtelen. Azonban ahhoz, hogy eldönthessük, ki melyik kategóriába tartozik, meg kell ismernünk az embereket, a felszínes ítélkezés félrevisz.

Sajnos a közvetlenebb megismerésükre irányuló igény hiánya, bizony markánsan jelen van társadalmunkban. Jelen a gyermek- és ifjúsági intézményekben, a közösségi élet különböző formáiban, színterein és természetesen a munkahelyi felvételeknél, a válogatásnál. Így indul a sokszor alaptalan megkülönböztetés, kiközösítés, az olykor tényleges, fizikális elkülönítés egymástól.

Feleségem rokonságában egy leány cigány emberhez ment feleségül. Öt gyönyörű gyermeket nevelnek Magyarország keleti részén egy nagyváros melletti faluban. 3 gyerek sötétbarna, kettő világos bőrű. Ők is sok szomorú történetet mesélnek!

Amikor az egyik világos bőrű kislányt kórházba kellett vinni, felkerekedett a héttagú család. Fehér anyuka előre ment a beteg gyerekkel. A nővér nagyon kedvesen fogadta, bevezette őket egy hatágyas, világos szobába, ahol televízió, mesekönyvek, játéksarok volt. Megérkezett barna apuka a cigány lurkókkal. Ekkor a nővér arca elkomorult, és zavartan közölte, eltévesztette a kórtermet, nem ide kell jönni, és átvezette őket másik kórterembe, ahol 12 ágy volt, ellenben sem játék, sem könyv, csak cigánygyerekek...

A legnagyobb kislány 8 éves. Két éve iratkozott be az általános iskolába. Mikor anyuka gyerek nélkül vitte az óvodai szakvéleményt róla, akkor az igazgatónő örömmel mondta, hogy a gyereknek jók a képességei, ezért az ’A’ osztályt ajánlja. Amikor a gyerekkel mentek beiratkozni, akkor megkérdezte ugyanez az igazgatónő a kislányt, hogy szeret e énekelni, az igen válasz után, inkább a ’B’ osztályt ajánlotta, mondván oda járnak a művészet iránt érdeklődő gyerekek. Évnyitón derült ki, az ’A’ osztály a fehéreké, a ’B’ osztályba járnak a cigány és a SNI-s gyerekek…

A kislány művészeti képzés keretében járt néptáncra. Nagyon szeret táncolni, és igen ügyes, tehetséges gyerek. Sajnos idén sokat hiányzott, kisebb műtéten is átesett. Az egyik orvos által igazolt hiányzás után, közölték az édesanyával, hogy ne hozza többet a gyermekét, ugyanis kirakták őt a művészeti képzésből hiányzásai miatt. Az édesanya döbbenten állt, állította, hogy be tudja pótolni a hiányzást leánya, szívesen fizet különórákat is, ha az szükséges. De az iskola mereven ellenállt. Nem hatották meg a vezetést a kislány könnyei sem. Az anyuka nem hagyta annyiban, és próbált kiállni a gyermek érdekeiért. Négyszemközt megkapta a választ:

- Anyuka, miért akarja a lányt táncra járatni? Itt magyar táncokat tanítunk. Valentina meg cigány!
Ne csodálkozzunk, hogy értetlenül kérdi egy cigány ember: Te fehér vagy, miért segítesz egy cigánynak?

Hol és hogyan kellene kezdeni az együttélés elemi gyakorlatát?  Alighanem a már említett megismeréssel és a bizalommal! Mert a cigányok, legyenek nők vagy férfiak, hálásak a bizalomért, minden igyekezetükkel meghálálni szeretnék, ha érzik, hogy „emberszámba” veszik őket. Szégyellnék, ha nem szolgálnának rá a bizalomra!

És ha mi, a más bőrszínűek, megbízunk bennük, ők is bizalommal lesznek irántunk. Ezzel kezdődhetne el igazán az évszázadok óta várt felzárkózásuk. Hogy „a cigánytábor” – nemzedékek felnövekedésével, generációk cserélődésével – egyszer csak tényleg „az égbe megy”! Segítsünk nekik! Segítsünk egymáson! Egy amerikai filmben hangzott el a mondat: „ha valaki tud segíteni, miért ne segítene”?

Szili Balázs - Józsefváros, Magdolna negyed

A képek Szőcs Artur Cigánytábor az égbe megy című zenés balladájának próbáján készültek a Csiky Gergely Színházban 2013. február 5-én. (MTI Fotó: Varga György)