A híres társasjáték magyar változata, íme:
Migránsnak nézett vendégmunkások miatt tört ki pánik Hajdúnánáson. (444.hu) 

A magyar változat jellegzetesen fapados: a túlvilági-másvilági szörnyek helyett alacsony, barna bőrű, szerény és udvarias emberkéktől kell rettegni. De ez nem fontos: a lényeg, hogy rettegni, azt kell.

Az aktuális törvények évi 57 ezer külföldi betelepítését teszik lehetővé, és kormányunk szóvivője nagyon határozottan leszögezte, hogy ezt a számot még egyszer se értük el. Amint ezt az MZP-féle migránsszámláló is jelzi, évente úgy ötvenezer vendégmunkást telepítünk be. Ők azok a "gazdasági bevándorlók", akiktől nevezett kormány szerint különösen kell rettegnünk — mármint azoktól, akiket nem ők hoznak be. Akiket ők hoznak, azoktól nem kell, így Hajdúnánáson se.

Rettegni azoktól kell, akik nem nálunk akarnak letelepedni, hanem Németországban, és Magyarországon csak átutaznának, lehetőleg minél gyorsabban. Nekik tiszteletben kell tartaniuk törvényeinket és szokásainkat, amint erre magyar nyelvű óriásplakátokon utasítottuk is őket.

Akiket mi (a kormány) hozunk be, azoktól nem kell rettegni. Őket azért hozzuk, hogy valamelyest pótoljuk azokat a magyarokat, akik innen külföldre menekülnek, hogy ott gazdasági bevándorlóvá váljanak. Az OECD adatai szerint a 2010 és 2020 közötti évtizedben kb. egymillió magyar ment így ki, azóta még vagy százezer. A költő ezt az ismerős helyzetet ma úgy fogalmazhatná, hogy kitántorgott Nyugat-Európába jó egymillió emberünk. Lesznek még többen is.

Jó esetben hazajönnek 30–40 év múlva, hogy itt éljenek a kinti nyugdíjukból. Ez a teljes magyar lakosság tizede, a piacképes munkaerő kb. negyede (mert sokan gyerekkel mentek, és ők is beszámítanak az egymillióba). Őket pótolják felerészt a vendégmun- kások, és a magyar építőipart jórészt az hajtja, hogy lakótelepeket épít nekik.

Az elvándorlás azonban folytatódik, és már nemcsak a stratégiai megállapodást kötő nagyvállalatokba nem jut magyar munkás, de a kisebbekbe se. Ezért kormányunk duplájára emelte a külföldi tulajdonú cégekben foglalkoztatható külföldiek arányát — ha így megy tovább, a következő négyéves ciklusban ezt még egyszer meg fogják duplázni.

Amiben viszont tényleg jeleskednek, az az ukrán maffiózók (letelepedési kötvénnyel) és az élsportolók (válogatottsággal) honosítása. Olybá tűnik, ehhez a kettőhöz értenek.

Az a kormány, amelynek regnálása alatt az emberek bevándorolnak ebbe az országba, hogy azt munkájukkal gyarapítsák, és ennek eredményeként elmagyarosodnak, az egy nemzetépítő, országgyarapító kormány. Az, amely alatt a magyarok innen kivándorolva elgermánosodnak-elangolosodnak, az egy nemzetvesztő, hazaáruló kormány.

Persze van, ami a hazaárulásnál is rosszabb: az, amikor a hazát nem árulják, hanem csak úgy odaajándékozzák a rokonoknak, haveroknak. Amikor magánalapítványoknak adják közös ingatlanainkat, intézményeinket úgy, hogy abba nekünk, magyaroknak többé semmilyen beleszólásunk ne lehessen.

A haza ugyanis egyrészt mi magunk vagyunk, másrészt közös kincseink. Utóbbiakból ebben a tempóban tíz éven belül nem maradnak, csak a szellemiek.

Fügedi Ubul