A mi Józsefvárosunk

805. Találkozás a pápával

2018. október 13. - Amijo

Ezt a cikket küldte el nekem egy lakó a másutt lehetséges "jó kormányzás" szemléltetésére, aki még augusztusban kért arra, hogy a házunkban – de a többi önkormányzati bérházban is – uralkodó tarthatatlan állapotokról számoljak be az új polgármesternek. Sára Botond ugyanis, eleinte sokakban keltett reményeket azok közül, akik Kocsis Máté statáriális módszereket alkalmazó vezetési stílusával szemben, egy "emberarcúbb" városvezetőben reménykedtek.

kocsis_hosutca.jpg

Az új polgi azonban – híven a nyolckerben kialakult hagyományokhoz – egy semmit- mondó válasszal hárította el az érdemi intézkedést, s azokat a szerveket nevezte meg az önkormányzati házakban uralkodó vészhelyzetek orvoslására, melyek eddig se tettek semmit azok elhárítása érdekében. És – s ez az amit nehezen tudtam megértetni az önkormányzati bérlőkkel – vele is kábé annyi esélye van beszélni egy egyszerű józsefvárosi halandónak, mint mondjuk, a római pápával, illetve – szerintem legalábbis – ez utóbbival tán mégis nagyobb eséllyel találkozhat az egyszerű halandó...

Erre a cikkre pedig azután hívta föl a figyelmemet a panaszos lakó, amikor elküldtem neki a polgármesterünk fentebb már leírt válaszát. (Természetesen, akit érdekel, annak kész- séggel bemutatom azt a választ is, amit a polgármester nekünk írt a konkrét problémákat elé táró levelünkre. De persze, a panaszosok nevét, legföljebb csak az engedélyükkel adhatnám meg.)

Budaházy Gusztáv

A bejegyzés trackback címe:

https://mijozsefvarosunk.blog.hu/api/trackback/id/tr5014299619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

koszorumagdolna 2018.10.13. 22:02:47

CETERUM CENSEO...
Most, az egyébként valóban gyalázatos, legújabb hajléktalannyomorító rendelet olvastán - mely ellen tüntetni magam is ott leszek holnap - is csak azt mondom, hogy az önkormányzati bérlakás-rendszer százszor is megénekelt komplex katasztrófahelyzetének orvoslása nélkül, nemcsak hogy megnyerhetetlen a hajléktalan polgártársaink vérlázító megaláztatása és kifosztása ellen indított nemes küzdelem, de még csak további szimpatizánsokat se igen nyer meg ezzel magának a lelkes küzdők csapata.

És mondhatnak akár SZÁZ MONDATOT IS A ZSARNOKSÁGRÓL koszorús költőink holnap a tervezett és megszentelt, illyési EGY MONDAT HELYETT, ha nem tudják azt az EGYETLEN EGYET, amely ahhoz a közösségnek szólna, amely szinte az állatorvosi ló példájával szemlélteti a legbiztosabb utat a teljes kiszolgáltatottság és reménytelenség felé. Igen, azt, amelyik máig is a legtöbb hajléktalant "adja a hazának," a kifosztott, valójában senkit sem érdeklő és az "illetékesek" által forró krumpliként egymásnak dobált, önkormányzati bérlakás-rendszerről beszélek, ha kell századjára is, arról, amiről a holnapi felkent poéták valszeg semmit se tudnak.

Pedig a hajléktalanok lelki üdvéért vívott nemes harc biztos hátországa, ki nem fogyó tűzfészke, nem más, mint a tanács-rendszerből itt-ragadt, rég alkalmatlan és korrupt önkormányzati rendszer, melynek legszimptomatikusabb megnyilvánulása a halódó bérlakásrendszer. Az, amely a már említett állatorvosi ló szemléletességével mutatja meg azt, aminek fölszámolásához haladéktalanul hozzá kéne fogni.

De persze nem úgy, ahogy azt - AUSRADIEREN! - a fékeveszett önkény felkent urai elképzelik, hogy ugyanis menjen onnan mindenki isten hírével tova, s maradjon üres kézzel üres ég alatt. Mert azt, hogy kő kövön ne maradjon a több mint száz évet, két világháborút és forradalmakat megért városnegyedben, hát azt még megélhetjük, ha így megy tovább...
süti beállítások módosítása