HTML

A mi Józsefvárosunk

Budapest egyik pesti oldalon fekvő kerülete, nevét II. József után kapta 1777-ben. Területe 6,85 km², lakossága 71. 642 fő.

Facebook oldalunk

Utolsó szavak

Dokumentumtár

Dokumentumok - egyben
Itt egyben található meg a blogra felkerült összes doksi, akinek van kedve - bogarásszon köztük...

Moderálási elvek

1. Ha a másikat, nem pedig a mondanivalóját minősíted durván, kitiltunk egy időre.

2. Ha népek vagy társadalmi csoportok ellen uszítasz, kitiltunk mindörökre.

* Komentmoderálási elvek (részletesebben)

2018.09.04. 19:00 Amijo

792. Nem jelent meg

Címkék: történet kórház szegénység poloska

Az előző poszt és az Ágyi poloskára panaszkodnak a Heim Pál Gyermekkórházban margójára (Vidám történetek a régi, jó kis átkosból sorozat)

Életem első interjúját az irkutszki megyei lapnak adtam 1975-ben, amikor arrafelé voltam nyári gyakorlaton (a Bajkáltól mintegy 150 km-rel északkeletre egy Szljugyánka nevű helyen, amely nem azonos a Bajkáltól délre a térképeken is látható Szljugyánkával). A tudósító megtudta, hogy külföldi diák érkezett a megyébe, elrepült hát a menetrendszerű An-2-sel Mamába, a járás székhelyére, és onnan már csak 45 km-t kellett motorcsónakáz- nia, hogy beszélhessen velem.

poloska.jpg

Mi tagadás, nem voltam izgalmas interjúalany. Minden tetszett, mindennel meg voltam elégedve, és csak úgy sugárzott rólam a boldogság, hogy ott lehetek. A munka érdekes, a nagy tudású kollégák felkészültek, mindenki kedves és segítőkész, a táj gyönyörű, életem- ben ilyen jól még nem éreztem magam... pont az, ami az efféle megyei lapokban a kötelező penzum, ezért igazán nem érdemes ennyit utazni.

Sőt, még olyanabb. Mert a dolgokat illett valamennyire árnyalni. (Elvtársak... valljuk be: vannak még hibák!) Nekem azonban minden tetszett. A derék sajtómunkás végső kétség- beesésében közvetlenül rákérdezett:
— És nincs semmi, amivel elégedetlen?
— Hát a poloskák... azok zavarnak.
— Öööö... poloskák? Nem csótányokat akart mondani? Lehet, hogy csak rosszul fejezte ki magát oroszul?
— Nem, a poloskákról beszélek. A szálláshelyemen első éjszaka arra ébredtem, hogy nagyon fájok. Felkapcsoltam a villanyt, és tömegesen inaltak szét a padlódeszkák réseibe. Magamon meg fogtam tizenhárom ilyen vérszívót, ez egy elég szerencsétlen szám. Azóta csak úgy tudok aludni, hogy a lábujjamtól a nyakamig szorosan felöltözöm, a takaró tete- jén fekszem, és egész éjjel égetem a villanyt.

Nagyon kelletlen arcot vágott, gyorsan elbúcsúzott, és elszelelt. Az interjú nem jelent meg. Mert a poloskás ház már negyven éve is szégyen volt.

Kelet-Szibériában, az isten háta mögött.

Fügedi Ubul

***

A budapesti szegényeket a poloska is húzza. A Corvin negyed szomszédságában vörösen izzik az ágyi poloska fertőzöttségi térkép. De ezt is érdemes újra elolvasni, 2015-ben jelent meg a Narancson: Zűrzavar a romok alatt.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mijozsefvarosunk.blog.hu/api/trackback/id/tr214222327

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

koszorumagdolna 2018.09.05. 04:43:27

Nahát, én is épp 1975-ben érkeztem a dicsőséges Szovjetunióba, csakhogy én egy kissé nyugatabbra, az ukrajnai Bogorodcsányba. Az orenburgi gázvezeték építőinek kis magyar csapatát erősítettem ugyanis, a nagy internacionalista összefogás jegyében beindult gigaberuházás szerény dolgozójaként.

És bár poloskák nem voltak a frissiben felhúzott és a korabeli követelményekhez képest igényesen kialakított lakó- és munkakörnyezetben, az viszont tényleg jellemző volt az akkori időkre, hogy nemigen engedtek megjelenni a szocializmus mintaállamának életkörülményeit előnytelen színben feltüntető közleményeket.

S nem is tudom, mért jutnak minderről eszembe napjaink nyolckerbeli élet- és lakhatási körülményei, de ha jól sejtem, hát úgy, ahogy a szerkesztőnek is.
2013-ban ugyanis, amikor néhányan elszántuk magunkat, hogy jelezzük az önkormányzatnak, hogy a kezelésükben lévő bérházakban egyre nagyobb a poloskapenetráció, a vagyonkezelő egyik vezetője úgy nyilatkozott, hogy ezt az egészet csak a megátalkodott méregkeverő Budaházy találta ki.

Ezt követően beosztottjait azzal küldte ki a házba, hogy ott az általa is ismert "álbérlőket" bujtsa föl ellenem, mert én "poloskairtás" ürügyén, az ő lakhatásukat akarom ellehetetleníteni. Mit mondjak; kis híján meglincseltek a kedves illegális lakók.

És talán a mi mostani "szovjet állapotainkat" mi sem jellemzi jobban, hogy mindezt - mármint a poloskafertőzés tényét - nagy nyilvánosság előtt, az önkormányzati vezetők és civilek közt nagy nehezen összehozott, a kis tanácsteremben megrendezett megbeszélésen is elmondta, különös hangsúllyal kiemelve az én megátalkodott aknamunkát végző tevékenységemet.

S ami viszont talán mindennél nagyobb hasonlóságot mutat az "átkosbeli" időkkel, hogy sem az önkormányzat fejesei, sem a megbeszélésen megjelent, nagy számú civil aktivista egyikének se jutott eszébe, hogy - ha nem is az én védelmemben, de - a nyilvánvalóan aljas indítékú és a szintén "világos és nyilvánvaló veszély" eltitkolásáról szóló hazugság és rágalom ellen, akárha egyetlen szót is szóljon. Nahát - sok más mellett persze - ezért van nekem olyan, amilyen véleményem a magukat hangadónak tartó (nemcsak helyi) civil ellenzékről, ami nem sokban különbözik a velük szövetséges pártokéiról alkotottól sem.

Mert igen, "az aktuális problémák az önkormányzati bérlakás-rendszerben," címen megrendezett találkozón, akkor is olyan delegáltak próbálták "rendszerelméleti szintű" módszerekkel kezükbe venni a megoldás kulcsát, akik sem egy bérházat belülről, sem egy eleven bérlőt nem láttak soha.

Ami - bármily furcsa ez - a dolgok valódi értelmét tekintve, az önkormányzati vagyonkezelőről is elmondható. S ezért van az is, hogy a valódi feladataival tisztában nem lévő ellenzék és civil szövetségesei - egészen kis számú kivétellel - akár tudnak erről, akár nem, valójában s lényegében ma nem mások, mint a teljességgel demoralizálódott hatalom szekértolói.