HTML

A mi Józsefvárosunk

Budapest egyik pesti oldalon fekvő kerülete, nevét II. József után kapta 1777-ben. Területe 6,85 km², lakossága 71. 642 fő.

Facebook oldalunk

Utolsó szavak

Dokumentumtár

Dokumentumok - egyben
Itt egyben található meg a blogra felkerült összes doksi, akinek van kedve - bogarásszon köztük...

Moderálási elvek

1. Ha a másikat, nem pedig a mondanivalóját minősíted durván, kitiltunk egy időre.

2. Ha népek vagy társadalmi csoportok ellen uszítasz, kitiltunk mindörökre.

* Komentmoderálási elvek (részletesebben)

2018.07.18. 20:01 Amijo

776. Kérdésre, válasz

Címkék: választás önkormányzat házak bérlők munkáért lakhatást

Az itt a blogon megjelent cikkemmel kapcsolatos kommentkérdésre adott válaszomat tenném itt most közzé, mely még mindig a július 8-ai polgiválasztás körül felcsapó kórusban kíván egy hang lenni. Egy másik, ámde hasonló kérdésre, ezzel a kiemelt összefoglalóval indítottam a válaszadásomat a fészbuk oldalamon:

A kampány egy totálisan téves, elsősorban a „bérházügy” nagyon is összetett problémahalmazának teljes nem-ismeretére alapozott koncepcióra épült, fi- gyelmen kívül hagyva annak a szélesebb bérlői rétegnek az igényeit, mely a szétzilált élet- és lakhatási körülményeinek rendezésétől és a már korábban beígért Munkáért Lakhatást Programban való önkormányzati továbblépés- től várja helyzetének javulását.

Az itteni kommentkérdésre pedig az alábbiakat válaszolom:

1. A kampányt – bármily furcsa ez – nem a hajléktalanok és a kilakoltatással fenyegetett bérlők ügyére kellett volna kihegyezni, hanem arra a rétegre, amely képes egy önkormány- zati támogatással megerősített, önerős lakás-felújítási programba bekapcsolódni. Abba, amiről a nagy reményekkel indult Munkáért Lakhatás Program is szólt, s melyre az önkori – Munkáért Lakhatást Munkacsoport néven – egy külön szakembergárdát állított rá. (Lásd a korábbi posztot!) Ez a program ugyanis egy valódi, elementárisan sürgető igényt fogalmazott meg, melynek kormányzati elmismásolása egy igen széles és tettrekész réteget hagyott cserben, s amelyben a keserű csalódás érzése máig elevenen él.

És persze meg kéne végre érteni, hogy a lakosságot valójában nem lehet nagyívű "szociális programok" belengetésével megfogni, mert ezek inkább homályos ködképek, mint elérhe- tő, kézzel fogható valóságok formájában képződnek meg bennük. Ezt az MLP-projektet viszont – melyet akár egy szerződéstervezet formájában is tanulmányozhatnának egy jól szervezett és hiteles személyiségre alapozott kampány során – nagyon is magukénak érez- hetnék, amit különben, mint a program egyik kiötlője, saját tapasztalatból is tanúsíthatok.

2. Mindez persze elképzelhetetlen a bérházakban élők bérleményi jogviszonyainak rende- zése nélkül, ami viszont korántsem valami piskótadolog. Az illegitim lakhatási jogállások formái ugyanis elképzelhetetlenül sokfélék, és ezek rendezése mindkét politikai térfélen számos, kisebb-nagyobb érdeksérelemmel járhat. Ennek kifejtése azonban, már egy kö- vetkező dolgozat témája lenne, melynek részletes taglalására amúgy is csak a bérházak szociális és épített állagának felmérése után kerülhetne sor.

De azért szögezzük le az alábbiakat: az önkormányzati lakások "diszfunkcionális haszná- latával" kapcsolatos ügyekben – a politika mindkét oldali résztvevőitől kezdve – a civil érdek-képviseleteken keresztül a különféle jószolgálati szervezeteken át, egészen a kiterjedt lakásüzéri hálózatokig, mindenki sáros, még ha nem egyelő mértékben is. (A "diszfunkcionális lakáshasználat" körébe az ún. "üres lakások" jogi szempontból kissé pontatlan fogalma is beletartozik.)

Természetesen van 3. és 4. pont is, mely a bérházak közegészségügyi, rendtartási és állagmegóvási ügyeit venné számba. De mi most – visszatérve eredeti kérdésedre – maradjunk a bérlői rétegtársadalomnak annál a szegmensénél, melynek életét jórészt a fentebbi "szervek" lehetetlenítik el, s mely ma már ott tart, hogy a mindennapi önrege- nerációs minimum alapvető feltételeinek hiányában, szinte pánikban menekülnének pokollá vált "szerény hajlékaikból." S innen van az, hogy a hajléktalan-kérdés megoldása a bérházak épített és szociális "állagának" rendezése nélkül nem más, mint szakszerűtlen "felületi kezelés," mely nem sokkal ér többet, mintha gyámolítottjainkat jól szabott szmokinggal és sétapálcával látnánk el...

Annyi viszont bizonyos, hogy ennek a komplex kérdésnek a megoldásához a bérház- dzsungel minden szegletét ismerni kell, beleértve ebbe annak "illegitim szféráját" is. És erre most csak azt a példát hoznám föl, hogy a polgármesterjelölt – erősen behatárolt helyzetében – nem is tehetett mást, minthogy a rendelkezésére bocsátott adatokból tájékozódjék. Ebben viszont pl, az üres lakások számát – mint 15 éve mindig(!) – 400 körüliben adja meg a Hivatal. A valóságban azonban ez a szám – beleértve a diszfunk- cionálisan lakott bérleményeket is – minimum 1500, de szerintem simán eléri akár a 2000-et is.

Ám, ha végre valaki egy valóban szakszerű bérlemény-felülvizsgálatra szánná el magát, hát még az itt közölt adatok ismeretében is dobna a végén egy hátast. És persze, az ezekben a lakásokban élő sokféle, nagyrészt illegitim lakhatási jogállású "álbérlők" helyzetének jog- szerű rendezését követően – beleértve ebbe a rászorultsági elvnek ellentmondó jogállá- súakét is – meglepően sok rendeltetésszerű használatra alkalmas lakás szabadulhatna fel...

Budaházy Gusztáv

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mijozsefvarosunk.blog.hu/api/trackback/id/tr8014120625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

koszorumagdolna 2018.07.19. 13:44:13

Nos, Győri Péter, aki a kampányidő alatt adott interjúiban mint jövendő alpolgármesteréről beszélt Sára Botondról, most úgy tünteti föl magát, mint aki már akkor, a kampányidényben is, előre látta az óhatatlanul bekövetkező kudarcot.

Korábbi állításaival szemben, a választást követően - mint azt a "Reggeli vendég" c. klubrádióbeli műsorban is nyilatkozta július 18-án - épp a hatalomnak leginkább kiszolgáltatott rétegeknek arra a "vakságára" alapozta kudarcát, amely nem engedte megláttatni velük a "demokratikus oldal" kínálta kivezető utat, s akik így, csak a fidesz mindent elborító demagógiáját képesek, minden válogatás nélkül bekajolni.

Ezzel szemben a valóság az, hogy a "demokratikus oldal" jelöltje sohasem tette be a lábát a kampányában meghatározó szerepet játszó önkormányzati bérlők házaiba, s velük csak a köztéri kitelepüléseken találkozott, ahol nem lehetett mélyreható, fórumjellegű és környezettanulmányokkal egybekötött beszélgetéseket folytatni.

S mi, bérlők - számos írásos dokumentum bizonyítja ezt - hiába is hívtuk meg őt egy igen nagy munkával megszervezett lakossági fórumra, ezt "főnökeire," (sic!) kampányának irányítóira hivatkozva, mindig udvariasan elhárította. És ez még akkor is igaz, ha nagyjából két héttel a választás időpontját megelőző napok egyikén fölhívott, és egy találkozót kért tőlem a házunkban.

Az ezen folytatott beszélgetésen - melyre már az idő rövidsége miatt se tudtam senkit se "beszervezni" - ő kizárólag azokról a terveiről volt hajlandó beszélni, amelyeket a polgármesterré való megválasztása után kívánt realizálni, miközben én arra a néhány kampányelemre próbáltam meg fölhívni a figyelmét, amelyek elmulasztása esetén csak a biztos kudarc vár rá.

"Ez a kampánycsapatom dolga," vetette oda nekem, s én ettől a pillanattól kezdve biztosan tudtam, hogy ez az ember nem más, mint életidegen teóriáinak reménytelen foglya, aki még saját hivatali feladataival, alapítványa krízislakásainak súlyos működtetési problémáival se képes hiánytalanul megküzdeni.

Pedig ez utóbbi ugyanúgy szerves része a bérházak rendeltetésszerű működését gátló problémakonglomerátumnak, mint az "üres lakások", a tervszerű megelőző karbantartás vagy a közegészségügyi rendelkezések totális negligálása. Azok ugyanis, amelyek egy azelőtt soha nem látott, gettószerű állapotokat teremtettek az önkormányzatok által kezelt házakban.Persze, a "rendszer" még számos más okot is magában rejt, melyeket itt, csak jelzésszerűen említünk meg.

Mert persze - épp a fenti okok miatt is - nemcsak a nyolckerben, hanem mindenütt, ahol a korábban elbitorlással "állami tulajdonba került" bérházvagyon tanácsi, majd "örökletesen," önkormányzati tulajdonba került. S ha valamire illik az, hogy "ebül szerzett jószág ebül vész el," hát erre a "tulajdonszerzésre" asszem, mindennél inkább.

De ha már a mondásoknál tartunk, hát említhetném még "Csáky szalmáját" is, mely csak azt igazolja, hogy az ebül szerzett jószág se vész el teljesen, hisz az új tulaj, "Csáky gróf", kénye-kedvére rendelkezhet véle. S egy mai Csáky grófot ugye, mégse nevezhetünk már ebnek...

koszorumagdolna 2018.07.19. 20:34:59

@koszorumagdolna: Nos, tényleg nem a saját személyem miatt mondom, de sztem a demokratikus jelölt polgármester-választási szereplésével kapcsolatos országos visszhanghoz képest, az ebben leginkább érdekelt kerületbeli "illetékesek" meglepően keveset foglalkoztak. Természetesen most nem a fidesz dúsan jutalmazott bérrabszolgáit hiányolom a vitából - akinek elsősorban hölgytagjai, tán még most is gargarizálnak serény munkájuk túláradó nyelvi igénybevételét követően - hanem azokat a civil kollégákat, akik valóban áldozatos munkával támogatták a független polgármesterjelölt csekély anyagiakkal, ám hallatlan odaadással végzett munkáját.

Mert miközben kemény szavakkal bíráljuk őt, egy percre se feledkezünk meg arról, hogy ez a magasan kvalifikált kiváló szakember, elképesztő mennyiségű terhet cipelt a vállain két hónapon át, miközben a legútszélibb, aljas rágalmak özöne árasztotta el, melyeket ő példaadó türelemmel viselt. S bizony, ezt még akkor is el kell mondanunk, ha most - egy még nagyobb cél érdekében, mint az ő választáson való szereplése - súlyos kifogásainkat is meg kell szólaltatnunk ennek a számunkra igen fontos és döntő jelentőségűnek gondolt eseménynek kapcsán. És - hiszitek e vagy sem - mindezt egyáltalán nem könnyű szívvel tesszük, hanem a demokratikus kibontakozás reményétől sarkalltan, attól, ami Győri Pétert is erre a hálátlan és buktatókkal tele, rögös útra vitte.

(Mindezt már csak azért is szükségesnek tartom itt elmondani, mert Győri Péter válaszolt nekem a posztban írottakra a fészbuk-oldalamon, ahol a cikket még egy kommenttel is megfejeltem.)