677. A Hős utcai hős (2)

2017. szeptember 25. - Amijo

Már a cikk írásakor is azon tűnődtem, hogy vajon miért fényképeztette le magát ez a három ember – a polgármester, a helyettese és a rendőrkapitány – a Hős utcai villamos megállóban? Ők lennének netán a józsefvárosi háromkirályok, akik a Jó Hírt hozzák a két lakóépületnyi fertő sokat próbált szenvedőinek? A kép ugyanis azt sugallja – mindenki láthatja – hogy kedves vezetőink úgy általában is villamossal járnak, kivált az efféle "veszélyes helyekre," ahol aztán menten a helyszínen, hozzá is látnak a rendcsináláshoz.

kocsis_hosutca.jpg

Na és akkor most ez a kép megint, mert csak nem tudunk betelni vele…
( Fotó: Kocsis Máté / Facebook)

Mert azon kívül, hogy – feltétlen hűségű rajongótáboruk nagyobb örömére – rendületlen harcot hirdetnek a kábítószerfogyasztók és úgy általában a bűnözés ellen, még egyszer se hallottam tőlük egyetlen épkézláb mondatot arról, hogy milyen cselekvési tervet dolgoztak ki pl. a prevenciós stratégiára, magyarán arra, hogy miként lennének megelőzhetők vagy legalább kordában tarthatók azok a folyamatok, melyek idáig juttatnak embereket.

A polgármesteri stratégia ugyanis nem áll másból, mint a "fokozott rendőri jelenlét" időnkénti bevetéséből, mely önmagában kábé annyira képes megoldani ezt a sokágú prob- lémakomplexumot, mintha egy lőszergyárban csak a tűzoltóság gondoskodna a műszaki- biztonságtechnikai előírások betartásáról és a technológiai fegyelemről. S ezzel is csak arra utalnánk, hogy persze, senki épelméjű embernek eszébe nem jutna, hogy a rend- és katasztrófavédelmi szervek tevékenységének fontosságát egy percig is vitassa; itt pusztán annak a régi mondásnak az igazságára céloznánk, hogy "dobbal nem lehet verebet fogni."

hos_utca2.jpg

Fotó: jozsefvaros.hu

A mai hatalom által leliberálisozott és ellehetetlenített preventív drogstratégiák ugyanis, (lásd Kék Pont és társai,) azon kívül, hogy (magától értetődően) nem fegyveres roham- osztagokkal kívánnak orvosolni egy, a kriminalisztikai kihatásaiban is komplex társadal- mi-közegészségügyi eredőjű problémát, egyúttal a közvetlen szakterületükön is túlmutató, sokkal általánosabb "hibaforrásra" is rámutatnak.

Arra ugyanis, hogy milyen zsákutcás a tanács-rendszerbeli zárványként itt maradt, ön- kormányzati bizományba adott bérlakás-állomány egész működtetési rendszere, melynek élére nem véletlenül ültetnek csak egyedül védelmi/támadó stratégiákban gondolkodni képes politikai komisszárokat, akik csak egymás ellenfeleiként tudják kezelni a gondjaikra bízott különféle társadalmi rétegeket. (Lásd például, az egyébként csak eleve propaganda- anyagnak szánt, soha meg nem valósított "Bérlővédelmi Programot," mely egyébként csak az utcáról a bérházak "exterritoriális," védtelen "belterületére" besöpört bűnözést tudja "eredményként" felmutatni.)

A rendszer irányítói - akik nem tudnak mit kezdeni a vagyonkezelői struktúra velejéig korrupt és tehetetlen működési szisztémájával – az egyre görcsösebb erőfitogtatással se tudják elpalástolni, hogy fordítva ülnek a lovon. Mert tegyük fel a kérdést: vajon milyen tényezők késztetik az "arra hajlamosokat," hogy épp Kelet-Józsefváros egy bizonyos településrészét válasszák ki maguknak "bűnös szenvedélyeik" kiélésére? Éghajlatiak netán, vagy valamilyen elátkozott, rossz tradíció okán? Vagy a mindenért okolható "migránsok" miatt, akiknek különben, pár évvel ezelőtt, még hírük-hamvuk se volt?

Hát nem nyilvánvaló, hogy mindez az átokverte kórság, egyedül egy olyan "klímában" válhat csak virulenssé, melynek egyik "végterméke," az önkormányzati bérházrendszer, a teljes kirekesztettség és gazdátlanság állapotában vegetál, s melynél a be- befolyó lakbéreken kívül, egyetlen élet- és lakhatási szempont, ill. tényező sem számít. Kivéve persze, az ezres nagyságrendű üres lakások egy bizonyos része után beszedett lakbért, mely szintén "valóságos nemzetgazdasági jövedelem." Mármint, ha a drog- és lakásüzérek virágzó iparágát is annak tekintjük.

A kérdésünk már csak az, hogy ezt is a készenléti rendőrség vagy más rohamcsapatok bevetésével akarják felszámolni? Ez az a terület ugyanis, melynek – a milliárdos MNP-projektek, többnyire látványberuházásokra költött milliárdjai után – ismét felé se néznek, s melynek súlyos szociális – de az épített állaggal kapcsolatos problémái is senkit sem érdekelnek, beleértve ebbe a mindkét oldali harcos ellenzéket is.

Így aztán jól érzékelhetően, a többivel együtt, a drogártalom még az eddigieknél is jobban a bérházak nyakába szakadt, s így, az amúgy is "területen kívüli" önkormányzati bérlakás-rendszer – melynek egyre akutabb ügyével "hot potato ball"-t játszik az önkori kontra "rendvédelmi szervek" csapata – teljes katasztrófaállapotokhoz vezető sorshelyzete beteljesedni látszik.

S maradva még mindig a "hős utcai effektus" kérdésénél, a különféle ártalomcsökkentő szolgáltatások és a hosszútávon kialakítható segítői együttműködések helyett bevetett, és tűzzel-vassal vívott állami "drogstratégia" valójában nem más, mint egy félelmetes harci díszekkel telepingált óriás-luftballon, mely időnként fel-feltűnik a kerület jobb sorsra érdemes, egyes negyedei felett. S bár kétségtelen, hogy a jámbor lakosság szemében mindez az imponáló erő benyomását kelti, valódi hatása olyan illékony és kurta, mint a kelő nappal elszálló éji ködé. Bár gondolom, hogy a politikai boszorkánykonyha mindkét oldali séfjeinél, mindezen szempontok alig is játszanak.

Budaházy Gusztáv

A bejegyzés trackback címe:

https://mijozsefvarosunk.blog.hu/api/trackback/id/tr4412895448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.