Kampányidőszaki Kamumesék – Befejezni, ami el sem kezdődött…

Újabb klasszikus Kampányidőszaki Kamumesére sikerült bukkannom, miközben „turkáltam a szemétben”, vagyis az önkormányzati lap tavalyi hírei között. A cikkből most csak egy mondatot emelnék ki, miszerint „A jövő év első felében – szintén a Corvin projekt keretében – várhatóan befejeződik a Tömő utca Szigony utca és Illés utca közé eső szakaszának rekonstrukciója, valamint a Leonardo da Vinci utca Práter utca-Üllői út közötti útszakasza is megújul”. Szóval, a Tömő utca és annak állítólagos „rekonstrukciója” az, ami most momentán lényegesen hangsúlyozandó. 

Sára Botond alpolgármester sóhajtotta el ezt a mondatot, miközben fényesre szidolozott ollóval ugrott a nemzetiszín szalag és a kerületi sajtófotós gépének vakuvillanása elé. Lényegre térve: a fentiek szerint befejeződik a rekonstrukció a Tömő utca Szigony és Illés utca közötti szakaszán – vagyis, ezzel azt is állítja, hogy a Tömő utca ezen szakaszának rekonstrukciója már elkezdődött, már folyamatban van. Sára Botond állításával szemben a valóság az, hogy a Tömő utca általa emlegetett rekonstrukciója el sem kezdődött – ezt tökéletesen mutatják például a videók (1.; 2.; 3.). De a 2016 december vége felé készült fotók szerint is a Tömő utca nyomokban sem tartalmaz folyamatban lévő rekonstrukciót.

Aztán ott van az, hogy a Tömő utca még egy 2014 végén meghozott képviselőtestületi döntéssel ki is került a Corvin Sétány Projekt területéből és keretéből – ráadásul a Balassa és Illés utca közötti szakasza sohasem volt a Corvin Sétány Projekt (vagy Corvin-Szigony Projekt) része. Innen nézve az sem világos, hogy ez így miért a Corvin Sétány Projekt keretében és keretéből történne.

Ezen kívül érdemes alaposan elolvasni azt, hogy mely utcák vonatkozásában történt meg a Kampányidőszaki Kamumesék ígéreteinek összehordása Sára Botond részéről ezen szalagátvágásos alkalommal. Eme ígérgetések része a Corvin sétány tömbjeivel határos vagy ahhoz közeli útszakaszok – melyek fontosak a Corvin sétány lakosságának és vállalkozásainak „logisztikája” szempontjából, az ő lakóhelyét és szavazóbázisát jelentő Százados negyed kritikán aluli útszakaszai, és a Tisztviselőtelep néhány útja. Aztán „természetesen” „külön keretből” a Kocsis Máté lakóhelyét jelentő Palotanegyed több utcája – és micsoda „véletlen”: Kocsis Máté másfélszáz négyzetméteres rezidenciájának ezerméteres körzetén belül van mindegyik. 

A Korányi Sándor utca felújításának kilátásba helyezésében semmi meglepő nincs: az utca felújítása közvetlenül szolgálja és kiszolgálja a Nemzeti Közszolgálati Egyetem „Ludovika Projektjét”. És persze „elsóhajtásra” került a Dankó és a Tolnai Lajos utca egy részének felújításáról szóló ígéret is. Ezen útszakaszoknak van egy roppant érdekesen közös vonása: a palotanegyedi utcák kivételével mindegyik utca olyan helyen – pontosabban, szavazó- körben – van, ahol a legutóbbi választáskor és a kvóta-referendumon roppant alacsony volt a részvételi arány.

A Bókay János utca egy részének „felújítása” is olyan lett, amilyen. Legalább a Vay Ádám utcában valódi és érdemi felújítás történt – igaz, a Vay Ádám utca nem a Szegregátumban* van. Ennek ellenére Sára Botond eltévedt… mármint a Kampányidőszaki Kamumesék ígéreteinek összehazudozásakor Józsefváros térképén.

Frigyesmester

*Szegregátum: szegénytelep, nyomortanya, gettó. Városok, falvak szélein kialakult szegények, etnikai kisebbségek által lakott terület. Szegregátumnak nevezem Józsefváros azon részét, mely a Corvin Sétánytól keletre, a lakóteleptől és a Polgárok Házától délre, a Tisztviselőteleptől nyugatra, valamint a Ludovika és a SOTE Külső Klinikák tömbjeitől északra van. Területi apartheidpolitikának nevezem azt, amikor egy településen belül az adott településrészre tendenciózusan minden tekintetben kevesebb forrás jut, mind fejlesztés, beruházás, fenntartás, településüzemeltetés és szociális ellátások tekintetében.