102. Emlékezés napja

2014. január 27. - akoskomassy

02.jpgMa ünnep van, a túlélők ünnepe. Január 27-én Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábora felszabadult, 7500 embert mentett meg a Vörös Hadsereg a biztos haláltól. De ekkorra Auschwitz áldozatainak száma már meghaladta az egymilliót. A becslések szerint egymillió hatszázezer életet semmisített meg a náci harmadik birodalom, csak Auschwitzban. Ma szerintem az cselekszik helyesen, aki legalább egy néma percet szán az áldozatok emlékének, s e percben gondolkodik is.

Mert csak az emberi értelem és tisztesség tudja elejét venni annak, hogy újra eljussunk a fajgyűlölő népirtásig. Mert ma Magyarországon gondolkodni kell azon, amiért ez a nap hamarosan a szégyen napja is lehet hazánkban. Mert ma Magyarország felett egy olyan kormány regnál, amely emlékművet akar állítani a náci megszállásnak. És eközben arcát- lanul az áldozatokra hivatkozik. Arra a több millió szerencsétlen emberre, akik az Európa szerte tomboló rémuralom, a náci Németország és szövetségeseinek az áldozataivá váltak.

gabriel_szobor.jpg

Ennek a magyar változatát szeretné Magyarország jelenlegi kormánya tisztára mosni, most legújabban azzal, hogy emlékművet állítanak a náci megszállásnak. Mintha ’44-ben kezdődött volna Magyarországon minden! Pedig nem így történt. Magyarország akkori urai nem erőszak vagy politikai nyomás hatására vettek részt a népirtásban. Önszántukból, saját meggyőződésből hozták meg a zsidótörvényeket, léptették életbe a numerus  clausust és vezették az országot a náci birodalom szövetségesei közé.

Ma, az auschwitzi KZ bezárásának, a túlélő foglyai felszabadulásának napján ideje aktívan emlékeznünk. Azután holnap, holnapután és azután pedig cselekednünk is kell, mert különben nincs már messze Magyarország attól, hogy újra megtűrt, később elfogadott, hétköznapi tünet legyen a fajgyűlölet, a kirekesztés. Tudják, olyan, mint amikor a parlament elnöke egy sajtóinterjúban mellesleg megjegyzi, hogy a zsidók… pardon a MAZSIHISZ beszállt a kampányba, persze, a baloldal mellett… Csupán azért, mert valaki felhívta a figyelmet a náci megszállás emlékművének visszásságára.

Még egy mondat: sajnálom, s ezúton is elnézést kérek az áldozatok minden ma élő hozzátartozójától, amiért ezen az emléknapon Magyarországon nem tudunk csak az áldozatokkal és az emlékezéssel foglalkozni. Szeretnék egyszer egy olyan Magyarországon élni, ahol az emléknap csak az emlékezésé.

Budapest, 2014. január 27.

Komássy Ákos

A bejegyzés trackback címe:

https://mijozsefvarosunk.blog.hu/api/trackback/id/tr515785394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

medvedisznóember 2014.02.07. 00:00:14

Nagyon szép írás. Olyan, mint egy vezeklés, pedig Komássy elvtárs a FIB-es aranyévekben biztosan nem hatolt be Zuschlag-haver szociáldarwinista aurájába.

libsibolsika 2014.02.08. 23:19:51

Arról kevés szó esik, hogy a tér másik oldalán már van már egy megszállási emlékmű, pedig ez a dolog kulcsa!
A neonáci csürhe már régen rágja az Orbán kilincsét, hogy azt onnan le kéne bontani.
Aztán a nagy összeborulással Putyinnal megállapodtak, hogy a csillagos emlékmű marad de vele szemben építhetnek egy birodalmi sasosat is.
Aztán persze elnevezi ezt is az áldozatok emlékhelyének, de csak a neonácik fognak itt emlékezni az elhunyt náci gyilkosokra!
Érik ez a Fidesz-KDNP-Jobbik koalíció!

medvedisznóember 2014.02.14. 23:22:31

@libsibolsika: Ja, de hülye vagy te...izéke. Figyuzz, lehet ez az egész csak azért van, hogy eltereljék az olyan agykapitányok figyelmét, mint például te. Hívhatod agysejt-holokausztnak is. Na, égnek már a neuronok?