HTML

A mi Józsefvárosunk

Budapest egyik pesti oldalon fekvő kerülete, nevét II. József után kapta 1777-ben. Területe 6,85 km², lakossága 71. 642 fő.

Facebook oldalunk

Utolsó szavak

Dokumentumtár

Dokumentumok - egyben
Itt egyben található meg a blogra felkerült összes doksi, akinek van kedve - bogarásszon köztük...

Moderálási elvek

1. Ha a másikat, nem pedig a mondanivalóját minősíted durván, kitiltunk egy időre.

2. Ha népek vagy társadalmi csoportok ellen uszítasz, kitiltunk mindörökre.

* Komentmoderálási elvek (részletesebben)

2013.06.06. 10:51 molnarGy

28. Az elmúlt huszonév 5.

Címkék: rehabilitáció csécsei béla Józsefváros juharos róbert kerületfejlesztés

07.jpgFejezetek a józsefvárosi kerületfejlesztés történetéből 5.

A koncepció írásának idején (1995) a kerületi rehabilitáció a Belső-Józsefvárosra irányult. Valójában nem is illett rá a rehabilitáció kifejezés, hiszen ami az akkori közelmúlt években a József körút – Baross utca – Mária utca – Krúdy Gyula utca által határolt tömb (a kerületi szabályozási terv szerinti úgynevezett 1. tömb) néhány házával történt, az valójában a leghagyományosabb sortatarozás volt. Ekkor került volna sor a Szentkirályi utcáig terjedő szomszédos 2. tömb rehabilitációjára, néhány Baross utcai épület már ki volt ürítve. Már akkor sem derült ki számomra, hogy mi volt az eredeti elképzelés, talán a számozás sorrendjében akartak végigmenni az egyes kerületi tömbökön.

Mi – ahogy arról már írtam a korábbi részekben – úgy gondoltuk, hogy a kerületfejlesztés elsődleges célterületét a Belső-Józsefvárosról át kell helyezni a Középső-Józsefváros slumosodó részeire. A kiürített Baross utcai házakban már mindenképpen el kellett végezni a felújítást, de azt javasoltuk, hogy a feltétlenül szükségesnél többet ne fordítsunk ennek a tömbnek az épületeire. Akkor sikerült a célpont-váltásról meggyőzni a képviselő-testületet, de a vita újra és újra fellobbant.

testuleti2008.jpg

Az egyik elképzelés szerint (ezzel értek egyet én is) közpénzt elsősorban a legrosszabb állapotú területekre kell költeni, azokra, amelyeknek enélkül egyáltalán nincs tőkevonzó képességük. A jobb állapotú, intézményekkel, vállalkozásokkal jobban ellátott, minden egyéb szempontból is kedvezőbb adottságú területeken az önkormányzati beavatkozásnak elsősorban a helyi és magán erőforrások aktivizálását kell céloznia. Ennek legfőbb eszköze a közterületek felújítása és a helyi szolgáltatások bővítésének elősegítése, de ennél többre nincs szükség.

A másik elgondolás szerint, ha a kerület eleve kedvezőbb adottságú részeit fejleszti az önkormányzat, akkor az javítja Józsefváros arculatát, csökkenti a kerülettel szembeni előítéleteket, továbbá közvetve olyan többletbevételt eredményez, amiből aztán több jut a rosszabb állapotú területeknek is.

A véleménykülönbségnek erős politikai színezete is volt: az MSZP mindig következetesen a Körúton kívüli slumterületek fejlesztését helyezte az első helyre, míg a jobboldali pártok (MDF, KDNP, később a Fidesz) inkább a Körúton belüli területekét. Az SZDSZ helyi politikusai megoszlottak ebben a kérdésben, néhányszor változott is a véleményük. A jobboldal álláspontjában szerepet játszott az is, hogy támogatóik a Palotanegyedben (és a Tisztviselőtelepen) voltak a legaktívabbak és képviselőik többsége is inkább oda kötődött. Nem politikai elfogultság mondatja velem, hogy az MSZP esetében (melynek akkor kerületi frakcióvezetője voltam) ez a választási szempont nem érvényesült: Budapesten hagyományosan Józsefváros leromlott körzeteiben a legalacsonyabb a szavazási részvétel. Nagyon valószínűtlennek tűnt, hogy ennek a területnek a rehabilitációja az azt támogatók szavazat-nyereségében jelenjen meg.

Jóval későbbi történés, de ide kapcsolódik: szerintem stratégiai hiba volt, hogy 2006 után a rehabilitáció megint a Belső-Józsefváros felé fordult. Az Európa Belvárosa programra a kerületi önkormányzat saját forrásból jelentősen többet költött, mint a Magdolna-negyed programra. Nagyságrenddel többet fordított kerületi pénzekből a Horánszky utcai Diák és Vállalkozásfejlesztési Központra, mint a Mátyás téri Kesztyűgyárra. Hatalmas költséggel helyeztek el egy újabb közintézményt egy olyan területen, amely amúgy is tele van a diákok számára vonzó magán és közösségi terekkel, miközben a kerület rosszabb állapotú részein kirívóan alacsony a vállalkozások, üzletek és közösségi intézmények sűrűsége.

A területfejlesztés mellett a koncepció a másik preferálandó, kiemelten fejlesztendő részterületként az oktatást jelölte meg. Ez az elgondolás a Szocialista Párton belül is vitát váltott ki, többen is amellett érveltek, hogy a szociális szféra fejlesztésének kéne a másik kiemelt területnek lennie. Mi viszont úgy gondoltuk, hogy egy lakókörnyezet leromlását, a gettósodást csak akkor lehet megállítani és visszafordítani, ha a magasabb státuszú (jobban képzett, nagyobb jövedelemmel rendelkező) szülők nem viszik máshová tanulni a gyerekeiket. Ehhez viszont kiváló színvonalú oktatásra volna szükség. A kerület iskoláinak egy része már ekkor is alacsony kihasználtsággal működött, amihez a demográfiai folyamatok is hozzájárultak.

El kell ismerni – ahogy arról több kommentárjában bodis.lajos is írt – hogy az oktatás preferálásával kapcsolatos elképzelések alapvetően kudarcot vallottak. Ezen a téren egy igazán pozitív dolog történt a későbbiekben, a Deák Diák kerületbe vonzása, de az is inkább a véletlenen múlott. Az általam vélt okokról majd részletesen írok a Magdolna-negyed program kapcsán.

juharos2008_testuleti.jpg

Az 1995 nyár végére megszületett koncepció-tervezetet eljuttattuk a polgármesternek és a többi képviselőnek (illetve lehet, hogy először csak a frakcióvezetőknek, erre már nem emlékszem pontosan). A fogadtatás vegyes volt. Csécsei Béla bosszús volt, hogy az általa odahozott kerületfejlesztési referens képviselőkkel együtt gyártott egy ilyen anyagot, mégha a képviselők egyike az ő frakciójának volt is a tagja, a másik pedig a kormánykoalícióban szövetséges másik frakcióé. Mint később kiderült, a kerületfejlesztési referens odahozásának az igazi célja nem is az volt, hogy koncepciókat gyártson, hanem az, hogy segítsen a polgármesternek kifúrni a főépítészt, akit valamiért – az ok sosem derült ki számomra – nagyon nem szeretett.

Juharos Róbert, a Fidesz akkori első embere viszont örömmel fogadta, hogy elkezdődött egy hosszabb távú gondolkodás és jelezte, hogy szeretne részt venni a végleges javaslat elkészítésében. Végülis sikerült meggyőzni Csécseit, hogy a hivatal vezetői (beleértve az osztályvezetőket) is kapják meg a tervezetet, sőt, kérjük meg őket, hogy írják le véleményüket. Ebben Juharos Róbert egyetértésének is nagy szerepe volt.

Nem tartozik a kerületfejlesztés történetéhez, de a belső viszonyok és kapcsolatok megértését segíti Csécsei első polgármesterré választásának rövid története. 1990-ben a polgármestert még nem közvetlenül választották, hanem a képviselő-testület döntött a személyéről. 1992 októberében Koppány Zoltán SZDSZ-es polgármester lemondott, mert egy szavazáson egyedül maradt, az egész képviselő-testület ellene szavazott. (A kialakult helyzetről pl. itt lehet olvasni.) Mivel az akkori legnagyobb frakció, az SZDSZ-é gyakorlatilag kettévált, ezért hónapokig nem sikerült megegyezni az új polgármester személyében, már az a veszély fenyegetett, hogy feloszlatják a képviselő-testületet. Végül, 1993 februárjára megegyezett egymással a Fidesz, az MDF és az SZDSZ egyik fele (akkor csak egy szocialista képviselő volt a testületben, ő nem játszott ebben az ügyben szerepet), hogy Csécsei Béla legyen a polgármester. Érthető módon Csécsei és Juharos között a későbbiekben is megmaradt a jó viszony.

Molnár György  - Józsefváros, Csarnok negyed

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mijozsefvarosunk.blog.hu/api/trackback/id/tr185346518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.