"Sajnos hibáztam, mert nem gondoltam, hogy a demokratikus pártok nem akarnak nyerni 2018-ban, céljuk csupán annyi, hogy néhány ellenzéki helyet szerezzenek az Orbán-rezsim parlamenti padsoraiban" — írta levelében Botka László, az MSZP lemondó miniszterelnök-jelöltje.

Fotó: Huszti István / Index

Elképesztően nagy mondat ez. Kivételes egyéniség kell ahhoz, hogy valaki az első sorban magát hibáztassa. Elliot Aronson és Carol Tavris egy teljes könyvet szentel az önigazolás lélektanának. Ennek címe (Történtek hibák) nagyon pontosan jelzi, hogy a felelősség el-, illetve áthárításában milyen fontos szerepet bízunk a nyelvtanra. A kiváló szerzők mindjárt a könyv 12. oldalán leszögezik: >>... szinte képtelenek vagyunk kimondani: "Tévedtem, szörnyű hibát követtem el."<<.

Tévedésünk bizonyítékaival találkozva általában nem változtatjuk meg se nézőpontunkat, se irányvonalunkat; inkább fokozzuk az önigazolást. Példaként G.W. Busht hozzák fel, aki tévesen állította, hogy:

• Szaddám Husszeinnek tömegpusztító fegyverei lettek volna;
• Szaddám kapcsolatban állt volna az al-Kaidával;
• az amerikai katonákat az irakiak örömtánccal fogadják majd az utcákon;
• a konfliktus hamar lezárul;
• az anyagi és emberveszteség csekély lesz stb.

Miután megismerték a tényeket és látták a feszültség növekedését, jobb- és baloldali újságírók közösen szólították fel tévedéseinek beismerésére. A 2006-os időközi választást — amit jóformán mindenki úgy fogott fel, mint egyfajta népszavazást a háborúról — a republikánusok a parlament mindkét házában durván elvesztették. Mindezekre válaszul az elnök kijelentette: "Döntéseim helyességéről soha ennyire tántoríthatatlanul nem voltam meggyőződve".

Botka helyesen ismerte fel, hogy "jelentős ellenzéki... erők nem leváltani akarják a NER-t, hanem együtt élni vele". (Hízik a májam, erről írtam posztot 30-án.) No, persze azért ő sem tökéletes, csak tanultabb versenytársainál. Ezért aztán nála még a felelősség áthárítása is úgy kezdődik, hogy "Hibáztam":

„Hibáztam, mert alulértékeltem a Fidesz aljasságát; azt sem tudtam, hogy a politikai maffia mennyire behálózta a demokratikus ellenzéket.” Nem. A Fidesznek semmi szüksége arra, hogy nagy munkával behálózza az önmagát demokratikusnak nevező ellenzéket: Az MSZP szervezeti kultúrájának évtizedek óta része, hogy a kisebbségi érdek mindig felfalja a többségi érdeket. Botka ebben a szervezeti kultúrában nőtt fel: ezt tudnia kellett volna.

Fügedi Ubul