Kampányidőszaki kamumesék - Választási időközi 

Lement a Magdolna negyedben az időközi, és véget ért azzal az eredménnyel, amivel. Most aztán mindenki magyarázhatja úgy, ahogy számára jóleső érzés. Persze érdemes levonni a megfelelő tanulságokat és következtetéseket. Mert a számok önmagukban is mondanak valamit, de érdekesebb az, ami a számok mögött van. A „számok” a maguk nyers valójában pedig úgy néznek ki, hogy az 5639 választásra jogosultból szavazott 932 választó (ami 17,35% részvételi arány); ebből a 932 szavazatból 424 szavazattal a Fidesz jelöltje nyert. A Magdolna negyedben – és jó eséllyel Józsefvárosban – a nagy többség távolt tartja magát a politikusokról, a politikától és a választásoktól. Viszont a végeredményt jelentő „számok” létrejöttét indukáló eseményeket nézve, világos hogy ez az időközi választás lehet, hogy a jog betűje szerinti volt, de nem volt tisztességes és nem volt szabad.

 Sokat elmond az igencsak alacsony részvételi arány, akár százalékban, akár abszolút számban nézzük. Józsefváros e része politikailag az egyik leginaktívabb – mégpedig országos viszonylatban és ciklusok óta. És ezen inaktivitáson semmit nem tudott változtatni a Rezsim és az ellenzéke sem. A részvételi arányok napközbeni alakulásán jól látszik, hogy délután intenzív mozgósítás indulhatott be – hiszen a délutáni időszakban jobban nőtt a részvételi arány, mint előtte. Ezen kívül kevesebb volt a szavazáson részvevő, mint a jelölésben részvevő.

Roppant érdekes, hogy a jelölésekhez képest hány szavazatot kaptak az egyes jelöltek. DopeMan és Bolba Márta több szavazatot kapott, mint jelölést, a Fidesz jelöltje, valamint a jobbikos és munkáspárti jelölt pedig kevesebbet – mégpedig nagyságrenddel kevesebbet. Ez Sántha Péterné esetében kb. 30%-os, a Jobbik jelöltje esetében kb. 45%-os deficit – DopeMan esetében pedig több mint 200%, Bolba Márta esetében pedig bő 100% a szufficit. E mögött szerintem alapvetően azon félelem van, mely „fortélyosan igazgat”. Mondjuk, nem tudom, hogy a Munkáspárt mivel presszionálhatná a Magdolna negyed lakosságát, viszont mind a Jobbik, mind a Fidesz részéről teljesen elképzelhetőnek tartok afféle „presszionálást”. Például olyasmit, hogy „Írd alá a jelölést, mert ha nem, akkor … elsejétől nincs számodra közmunka … jön a gyámügy a pulyákért … a segélykérelmed el lesz utasítva … ugrik a szociális támogatás … a sógorod mindenképp letöltendőt fog kapni … soron kívüli bérleményellenőrzést kapsz, amiből nem jössz ki jól …

Valami hasonló érvényesülhetett szerintem a „független” jelöltekre adott alacsony jelölések kapcsán is: sokan nem merték névvel és aláírással felvállalni egy, a Fidesszel szemben induló jelölését, mert hát az íven feltüntetett adatairól tudomást szerezhetett a Rezsim, amely a vele szembeni ellenszegülést több módon is megtorolhatja a „renitensen” – például a segélyből, közmunkából kizárással és egyéb hasonló, igazgatási megoldások- kal. Persze az érintettek soha nem fognak beszélni ezekről a presszionálásokról, de attól még ott lappang mindez a rendszerben.

És szerintem e „fortélyos félelem igazgat” mechanizmusa van az alacsony részvételi arány mögött is: egyszerűen nem mernek véleményt mondani a szociológiai és politológiai szegregáltságban is élő Magdolna negyediek, közöttük különösen a jellemzően szegénységben élő romák. És ebben bőven közrejátszhatott a rendvédelem látványos és demonstratív jelenléte a negyedben, mely metakommunikatívan azt is „értésre adhatta” a jellemzően (illetve a Jobbik által csak származás okán bűnözőknek tekintett, valamint a Fidesz által is erősen kriminalizált) romák számára, hogy „ha nem akarsz rendvédelmi figyelmet, akkor a közelébe se mész a szavazókörnek”.

Kiegészítésként megemlíteném, hogy a rendvédelem mindenkor a mindenkori hatalom irányítása alatt van – viszont a jelenlegi Rezsim általi irányítás van olyan szintű és kézivezérelt, mint egy „laza diktatúrában”, viszont a Jobbiknak is jelentős a politikai beágyazódottsága a rendvédelemben például a „Tettrekész Rendőrszakszervezettel” kötött politikai megállapodása és szövetsége által. E felvetést alátámasztani vagy cáfolni az tudná, ha a VIII. ker. Rendőrkapitányság nyilvánosságra hozná az elmúlt másfél év Magdolna negyedben történt intézkedéseinek és igazoltatásainak számát, mégpedig havi bontásban. Mindenesetre sokat elmond a rendvédelemnek a területen megugrott és demonstratív jelenléte a kampányidőszakban – amit még a Jobbik kampánya is szóvá tett.

A szavazást megelőző kampány része volt a sajtómegjelenés. Van annak egy sajátos bája, amikor Kocsis Máté megnyilatkozik a választás után eredményt hirdetve úgy, hogy „szóvá tette, hogy a média egy része Pityinger László kampányának építésén dolgozott és stáb- tagként viselkedett”. Szóvá tette ezt azok után, hogy az Önkormányzat költségvetéséből fizetett Józsefváros újság, illetve az Önkormányzat honlapja tulajdonképpen közpénzből „tolta” és volt részese a Fidesz jelöltjének kampányának. Már a kampányidőszakban az önkormányzati újság és honlap cikkeinek minimum kétharmadában szerepelt Sántháné, a „Józsefváros” kampányidőszaki számaiban csak és kizárólag az ő egész oldalas politikai hirdetése jelent meg – ezzel szemben az időközi választásról összesen két cikk volt (dara- bonként alig féloldalas terjedelemben). Ezen kívül egy cikk szólt az ellenzéki jelöltekről – de az is kizárólag a jelölteket lejáratandó, a habonyizált média által kreált hír átvételeként, illetve az ellenzéki jelöltek semmilyen szinten nem kaptak bemutatkozásra lehetőséget a közszolgálatiságot nyomokban sem tartalmazó lapban.

Röviden: a Józsefváros önkormányzati újság és az önkormányzat honlapja e kampányban elvesztette közszolgálatisági jellegét.

Sokat elmond az is, hogy kizárólag a „független” jelöltek plakátjai lettek megrongálva a kampányidőszakban. Továbbra is azt mondom, hogy a „baloldali kispártok” számára a leghatékonyabb kampánystratégia a „door to door”, azaz ajtótól ajtóig talpalni a szavazatokért – másra úgysem hagy lehetőséget Kocsis Máté és a lakájmédiájaként működő önkormányzati sajtó. És persze ott van az a bizonyos, „kétezer egy Sánthára leadott szavazatért” videó-felvétel ügye – mely kapcsán nem leszek meglepve, ha a nyomozó hatóság nem lesz képes tényállást megállapítani és gyanúsítást megfogalmazni.

Örök téma a kampányfinanszírozás is – mely kapcsán állandó kérdésem az, hogy melyik jelölt meri közzétenni kampányának részletes elszámolását. E választás nagy kérdése, hogy a Kocsis jelölje mennyire közpénzből kampányolt, illetve mennyire kampányolt közpénz- ből. Vajon mennyire közpénzből kampányolás az önkormányzati sajtóban való túlzott szerepeltetése – mert hát Sántha Péterné megnyitott rendezvényeket; épp nemzetközi delegációt vezetett körbe ott, ahol jelöltként indult; jegyesajándékokat és babakelengyéket osztogatott ott, ahol jelöltként indult. Nem is beszélve a közpénzből finanszírozott élelmiszercsomagok osztásáról, mely épp azon költségvetési intézményben történt, amely a Magdolna negyedben van, és „véletlenül” pont azon lakosságnak osztott, akik épp e választással érintettek voltak… és persze az „alpolgármesteri keret” közpénzének terhére. Kampányrendezvénnyé silányult például a Józsefvárosi Busójárás, a Föld Napja a Mátyás téren, a Nagy Virágosztás, a Sportos Délután, a Zászlóosztás és még hasonlók.

Persze kettőn áll a vásár – az ellenzék is tett épp eleget ezen választási eredményért. Szoktam mondani, hogy a „demokratikus ellenzék” prominensei tekintetében szerintem súlyos és stratégiai hiba, hogy e „prominensek” nem képesek féken tartani a rosszul értelmezett egójukat, és a magasabb cél (vagyis a Rezsimváltás) érdekében nem képesek vissza- vagy visszább lépni a magának kierőszakolt pozícióból – és ezért sincs semmilyen szintű megegyezés a „baloldali kispártok” között. Szerintem itt is valami hasonló történt, miszerint egyik jelölt sem volt képes megtenni a döntő lépést a Fidesz jelöltjével szembeni győzelem érdekében… nem volt képes visszalépni a másik jelölt számára. Az, hogy Dope- Mannak vagy Bolba Mártának kellett volna visszalépnie a másik javára? Ez soha nem fog kiderülni. De ez a választási eredmény megint (!) megmutatta, hogy Józsefvárosban (önkormányzati választáson biztosan) van helye és létjogosultsága a demokratikus ellenzék keretében a „koordinált indulásnak” – vagyis hogy egyéni választókerületekben egy közös jelöltet indítanak, aztán a listáikat barkácsolják össze úgy, hogy akarják.

Alapvető probléma volt a demokratikus ellenzék részéről, hogy a Fidesz jelöltjével szem- ben két, túl jó jelöltet indítottak, ráadásul egymás ellen is. És akár erre is visszavezethető az, hogy mozgósítás nem sikerült a tervezett és kívánt mértékben, mert talán sokan azért nem mentek el szavazni, mert nem tudtak választani a két jelölt közül. Mindenesetre 2018- ig és 2019-ig van idejük gondolkodni a „baloldali kispártok” józsefvárosi prominenseinek – és megtanulniuk visszavenni abból a bizonyos rosszul értelmezett egójukból.

Szerintem Kocsis Máté és csapata legyőzhető 2019-ben – de ehhez a „demokratikus ellenzék” „baloldali kispártjainak” érdemben kell tenniük. Szerintem Sántha Péterné mostani választási győzelme valami olyasmi volt a helyi Fidesz szempontjából, hogy „még egy ilyen győzelem, és elvesztünk”. Ezt a választási eredményt iszonyatos erőfeszítés által érték el, negatív értelemben igencsak presszionálva az érintett lakosságot, az erkölcsi normákat nyíltan áthágva, a törvénysértés határait folyamatosan feszegetve. 2018-ra és 2019-re keményen rá kell készülniük az ellenzéki pártoknak – kezdve a prominensek tekintetében – annak a bizonyos rosszul értelmezett egóknak a helyén való kezelésével.

Frigyesmester