A mi Józsefvárosunk

538. Permanens becsapottság

2016. augusztus 08. - Amijo

A fel-feltörő kádári nosztalgiákról és a kapitalizmusellenességről annyit, hogy – az uralkodó látszattal ellentétben – semmi nem élezte ki úgy az egyes társadalmi osztályok közötti ellentéteket, mint a "puhának" mondott kádári diktatúra, mely a szolidaritásnak még az írmagját is kiirtotta az emberekből. A most, hosszú tetszhalálából lassan éledező közösségvállalás – mely a kimúlt államszocialista képződmény reinkarnálódásának torz körülményei ellenére mégis csak lábra kap lassan – alig érinti a folyamatos represszivitás- tól reményvesztett, ún. "alsóbb néprétegeket," melyek továbbra is fásultsággal elegy bizalmatlansággal szemlélik balsorsuk beteljesedését.

A permanens becsapottság – mely egyre szélesebbé váló rétegeket sújt, s melynek áldozatai a totálissá váló kiszolgáltatottságra adott válaszként válnak saját környezetüket is felemésztő dúvaddá – valójában az utóbbi száz évben sem szűnt meg egy pillanatra sem. Azt a környezetet pedig, amelyben élek, s melynek afféle kijárója, fogadott-fogadatlan prókátora volnék, sohasem érintette meg a ny-európai "modern kapitalizmus" részvételi demokráciájának szelleme.

Azt mondja pl. a "kegyelmeséknél" cselédeskedő, derék fiatalasszony ismerősöm – aki pedig épp a rest és korrupt hatalom jóvoltából lebeg évek óta "jóhiszemű jogcímnélküli- ként," az önkormányzatilag "kezelt" bérlakásdzsungelben – hogy nem érdekli már az általunk ajánlott, szűk törvényességi mezsgyén mozgó megoldások lehetősége, amely még most is szolgálhat némi legitim megoldással, a vele különben nyíltan ellenséges önkormányzattal szemben. "Most már tudom" – mondja nekem, szelíd kioktató éllel – "hogy szart se ér a családsegítőnél s más hasonlóknál kilincselni; ezt csak a hülyék teszik." És persze kétséget sem hagy afelől, hogy ezután engem is ide, a szánalmas "jogkövető balekok" közé sorol. S amikor megpróbálom őt egy ellenzéki képviselőhöz irányítani, így fakad ki ingerülten: "ugyan, azok puha pöcsök!" Kérdésemre pedig, hogy akkor hogyan tovább, a bennfentesek biztonságával legyint: "majd a Klári megoldja okosban!" – s ezen egy magas állami beosztásban lévő tisztviselőt ért, ahol szolgál.

Mert persze a rendszer "talpköveként" működő főhivatalnoknak esze ágában sincs őt bejelentett munkaerőként alkalmazni. Mint látjuk, van azért haladás: már nem "kegyelmes asszony," hanem "Klári." (Lásd még, Illyés: A puszták népe.)

Ezek az emberek, akik – a munkásmozgalmi frazeológiát, most kissé kifordítva – úgyszólván a "teljes illegalitásban," egymás ellen is kijátszva, önmagukat és közvetlen környezetüket is vak dühvel pusztítva élnek és laknak, s a jövőt is csak a többnyire bejelentetlen és bizonytalan munkahelyük illegális bérrabszolgától elvárható szemszögéből nézik, nos, ők, eleddig semmiféle olyan kapitalizmusnak nem voltak részesei, amely az alábbi cikk szerzője és még jó néhányunk szeme előtt lebeg. És igen, kapitalizmust, az ócska, korrupt, "illiberális" és önnön tehetetlenségét telhetetlen vérszomjával csillapító autokrácia helyett! "Gondoljátok meg..." – s nemcsak az ő, de a ti szemszögetekből is!

Budaházy Gusztáv

***

Pár napja volt egy éve: Megszakított tárgyalások - Égető aktualitása és az eltelt egy év óta a témában szereplő ügyekben beállott baljós fordulatok miatt is, újra közöljük ezt az önkormányzat és bérlői képviselők közti tárgyalásokról szóló cikket. Már csak azért is, mert a szóban forgó "helyzetre" csak azért nem mondhatjuk, hogy "változatlan," mert azóta már "tárgyalások" sincsenek...

A bejegyzés trackback címe:

https://mijozsefvarosunk.blog.hu/api/trackback/id/tr919639304

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása