A mi Józsefvárosunk

232. Jártomban-keltemben 10.

2014. szeptember 22. - Amijo

02.jpgDugonics utca 14. - és a szentlélek
A képek magukért beszélnek, de azért egy kis kommentár. A bérházban csupán 22 lakás lakott hivatalosan,  de a 100%-ban önkormányzati tulajdonú házban még legalább ugyanennyi az elhagyott, lefalazott üres lakás. A legfelső emeletről lefelé haladva itt is szemmel láthatóak a hibák és a szokásos függőfolyosó betegség, és nem is akármilyen mértékben.

Amíg az első emeleti függőfolyosón néhány lakóval beszélgettünk, egy vakolatdarab hullott a vállamra. A helyiek elmondták, hogy ez mindennapos, és elmondásuk szerint ennél jóval nagyobb darabok is leesnek néha.

dugo14-1.jpg

dugo14-2.jpg

Szomorú, de ezen túl ez balesetveszélyes, egy alaposabb statikai vizsgálat pedig azt is kimondaná, hogy életveszélyes. Az illetékeseknek lefényképeztem néhány jellemző állapotot, hogy azonnal léphessenek, mert szerintem ez nem tűr halasztást. Látható, hogy évekkel korábban a függőfolyosó egyik végét alátámasztották, mert leszakadt volna, de azóta sem léptek tovább. A Diószegi Sámuel utca 14. szám alatti társasház esetében azt írtam, hogy a közeljövőben dúcolni kell a függőfolyosóját, de itt már a tegnap is késő lenne, mert talán csak a szentlélek tartja…

dugo14-3.jpg

…és hogy hosszú távon mi a megoldás? Igen, valóban az kedves olvasó, le kell bontani, és helyette újat építeni. Jó példa, hogy az utcáról nézve a második ház balra és jobbra is új építésű. Közvetlenül balra üres telek, jobbra pedig a szintén bontandó Dugonics utca 16. roskadozik (erről részletesebben majd a következő posztban). A helyzet már eleve kívánja a megoldást, és valljuk be a szívünk is erre vágyik, építsünk új lakásokat a Józsefvárosiaknak, Józsefvárosiak munkaerejével. Olcsón, jót, magunknak.

Körmendi Gábor Attila

A bejegyzés trackback címe:

https://mijozsefvarosunk.blog.hu/api/trackback/id/tr906721993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ultimahora1 2014.09.22. 23:22:29

Már csak azt mondja meg jó uram, hogy miből, s kivel. Talán az MNP (Magyar Nemzeti Patyomkin-program) - melyből egy takarékos de valódi rehab programot lehetett volna megvalósítani - esztelen fényűzésre, parvenü pazarlásra kidobott milliárdjaiból, melyből az épületfelújítási részt jórészt szemfényvesztő látványelemekre pazarolták, a szociális részt pedig egyszerűen elhagyták? Maga, ha jól tudom, építész, és amúgy - ahogy látom - felelősségérzettől áthatott urbanista is. Talán nem veszi tolakodásnak, ha Kőmíves Kelemen balladájára emlékeztetem.Az "amit raktak délig, leomlik estélre," szomorú de mélységesen igaz, komor csodájára.

Kőrössy Zakeus 2017.05.02. 12:42:23

„A Marslakó egy szép napon szerencsésen megérkezett Pestre, szobát vett ki a Bristolban, lekefélte ruhájáról a csillagok porát és telefonált nekem, hogy megbeszélésünk értelmében mutassam meg neki a Várost”
(Szerb Antal: Budapesti kalauz: Marslakók számára)

Sok emlék fűz ehhez a házhoz. Itt éltek apai nagyszüleim, (a Bajza utcából telepítették ide őket),
a szemközti iskolába járt az apám, valamint bátyám is. Érdekes emberek éltek itt: (60-70-es évek),
egy híres prímás család, - a családfőt Ausztráliában egy társa hegedűvonóval meggyilkolta, a fia
a Rajkó zenekar tagja volt. - az udvar végi szuterénban egy Auswitzot megjár asszony élt, gyűjtögetésből tartotta el magát, nagymama egyik szomszédja önkéntes rendőr volt, a másik, Görögországból menekült "kommunisták", a hátsó udvarnál, a közös wc-k mellett állítólag egy volt nyilas élt, az udvaron egy pergola szerű épület állt, valamint az akkor még elmaradhatatlan poroló.
Köszönöm a megosztást.
süti beállítások módosítása