"Egyenlő pályák, egyenlő esélyek! Én kerékpárral megyek.” - Az idézet Sándor Györgytől van, talán a hetvenes évekből. Aktuálisabb, mint valaha. Külföldi ismerőssel sétálok a Józsefvárosban, nem tud magyarul, fordítom a választási plakátokat, mutogatom melyik kié. Magyarázom, mi is a CÖF, hogyan lehet, hogy csak a kormánypárti álcivileknek van pénzük, miért nem lehet a villanyoszlopokon hirdetni, illetve mégis lehet, de aztán mégsem, hogyan írnak felül bírósági döntéseket; éppen a választási törvény további trükkjeit kezdeném mesélni, amikor leállít.

Nem érdekesek ezek a részletek, mondja, minden világos: ha a kormánypártnak ilyen elképesztő fölénye van a rendelkezésre álló eszközök terén a választási kampányban az ellenzékkel szemben, ha nem ugyanazon a pályán versenyeznek a politikai erők, akkor ott már nincs valódi szabad választás. Az ilyen kormányt el kell zavarni. Most még csak csorbítja, de előbb-utóbb teljesen megszünteti a demokráciát. Ilyen egyszerű ez. Hogyhogy nem értik az emberek? Úgy látszik távolabbról nézve jobban látszanak a legfontosabb összefüggések.

Másik példa, kocsmai beszélgetés egy szakmai konferencia estéjén pár korsó sör mellett, nyugat-európai kollégákkal. Orbánról kérdeznek, valaki emlékszik rá, mintha valaha liberális lett volna. Kezdem mesélni a Fidesz gyökereit, megemlítem, hogy a jelenlegi miniszterelnök, az államfő, az országgyűlés elnöke és a bírósági szervezet vezetője ugyan- abból a szűk egyetemi baráti körből származik. Nem beszélve a legtöbb közbeszerzést megnyerő cégcsoport fő tulajdonosáról.

Mindenkinek tátva marad szája. Létezik ilyen Európában? Azt gondolták, hogy ilyen csak Észak-Koreában vagy a közép-ázsiai posztszovjet köztársaságokban lehetséges. Több részlet már nem is érdekli őket, se alkotmány, se médiatörvény, se választási törvény. Nyilvánvaló számukra, ahol ilyesmi lehetséges, az már nem lehet igazi demokrácia. Az ilyen vezetést el kell zavarni, mert csak rosszabb lesz. Nem tudom, hogy mik beszélgető- társaim politikai nézetei, nincs okom feltételezni, hogy mindannyian baloldaliak volnának. De hát ez nem bal- vagy jobboldaliság kérdése: bárhol Nyugat-Európában a hihetetlen abszurditás kategóriájába tartozik, hogy ilyen típusú magánhatalom uralkodjon egy ország felett.

Miért nem fognak össze a demokratikus erők? – kérdezik. Kezdem magyarázni az eltérő gazdasági és szociális elképzeléseket, a viszonyt a múlthoz, az előző kormányzás hibáit, de leállítanak. Ez mind nem érdekes, ezekről ráérnek később is dönteni. De ha nem szabadulnak meg a lehető leghamarabb a jelenlegi rezsimtől, akkor egyre rosszabb lesz és egyre romlanak az esélyek. Nem látják a fától az erdőt?

A március 30-ai tömeggyűlés az Opera előtt végre azzal bíztatott, mintha a demokratikus erők többségének sikerült volna túllépnie kicsinyes megfontolásain és megértenie ezeket az alapvető összefüggéseket. Megérteni azt, hogy most valóban egyetlen feladatra kell koncentrálni: megszabadulni a Fidesz-rezsimtől. Sok politikai megmondóember fanyalog, hogy ez nem program. Dehogynem, hiszen enélkül nem lehetséges demokratikus változás.

Fanyalogni persze lehet, mi tagadás, magamban én is azt teszem. Mindegyik párttal, mindegyik főszereplővel van valami bajom a létrejött kormányváltó összefogásban, egyikkel több, másikkal kevesebb. De ez most nem érdekes. Akinek számít Magyarország jövője, annak el kell menni választani és akár lelkesen, akár befogott orral, a kormányváltó összefogásra, az MSZP, az Együtt, a PM, a DK, a Liberálisok listájára és főleg közös jelöltjére szavazni.

Józsefvárosban különösen fontos, hogy egyéniben minden demokratikus érzelmű választó, akár még az LMP híve is, Pál Tiborra vagy a másik körzetben Kerék-Bárczy Szabolcsra adja a voksát. Az egyéni körzeteken állhat vagy bukhat a többség és mindkettejüknek van esélyük a győzelemre. Kerék-Bárczy Szabolcsnak korábban talán kisebb sanszot adtunk volna, de a súlyos botrányba keveredett, a vagyona eredetéről számot adni nem tudó, a vagyonnyilatkozatát most már naponta átíró Rogánnal szemben ő is győzhet.

„Akadályok letéve. Egyenlő pályák, egyenlő esélyek! Miért van három tornacipőd?”, mondta annak idején Sándor György, majd így folytatta: „Megjuhászkodsz, betörsz, észre sem veszed.” – Ugye nem?

Molnár György