Napjainkban olvastam újra családommal a rendíthetetlen ólomkatona történetét Andersentől. Ennek kapcsán kezdtem el azon törni a fejemet, miként tudnám legjobban megfogalmazni idén az évzáró szeretetünnep lényegét. Végül arra jutottam, hogy nem próbálok meg bölcsebb lenni a nagy mesemondónál. Csupán annyit kérek: őrizze meg minden ember a saját kis ólom szívecskéjét.

Látszólagos jósággal bevont és mázas, csillogó, mindent eltakaró ünneplő ruhába öltöztetett év végi hangulatban nincs túl sok helye a lázadásnak, a kritikus hangoknak. Ezidőtájt a fájdalom is inkább magányba vonul és azokhoz látogat el, akik egyedül töltik az év utolsó napjait.

Nagy figyelmet igénylő feladat az év végi rohanásban minden elintézése, beszerzése, megszervezése, mindenki körbejárása vagy körbetelefonálása közepette az ólom szívecske megőrzése. Arra szánni figyelmet, hogy a legfontosabb, de a kötelezettségek sorában nem feltétlenül megjelenő embernek is jusson egy mozdulat, egy kézrázás, némi segítség vagy egy pár szívből kipattanó szó ilyenkor gyakran  nem sikerül. Precízebben: gyakran még ilyenkor sem sikerül.  A fényűzés, a látványkonyha és a gyakrabban vélt, mint valós kötelező körök könnyűszerrel elvonják az emberi figyelmet a lényegtől. A virtuális  térben talán úgy mondják: pörgés. A pörgés pedig nem ördögtől való, számtalan cél elérésére képessé tesz minket. A gond akkor üti fel a fejét, ha a nagy pörgés közepén elvész az ember. Illetve nem akkor, hanem azt követően, amikor utólag felfogjuk, hogy elveszett.

Pedig a názáreti fiatalember alighanem erre akart megtanítani mindannyiunkat. Nem vallásos emberként teológiai mélységekbe nem merülhetek, de Karácsony, a szeretet ünnepe, ettől mindannyiunk értéke. Hittől, vallástól függetlenül. És most, a politikai őrület egy minden eddigi képzeletünket meghaladó stádiumában szeretni képes lényünkre nagyobb szükségünk van, mint a közelmúltban bármikor. Annyi tehát mindössze a kérésem: őrizze meg mindenki a saját kis ólom szívecskéjét!

Boldog karácsonyt és békés új esztendőt kívánok!

Komássy Ákos