A centrális erőtér kellékei: neonáci asszisztencia, gőzkieresztés és baloldali látszatgesztusok
A centrális erőtérként eladott orbáni hegemóniaelmélet egy szála a parlamenti bejutáshoz elég támogatottságú erők szélsőségesként történő kezelése és ebbéli – egyszerre számottevő és marginalizált – pozícióban történő megőrzése.

Nos, szemben az MSZP-vel, a magyar neonácik parlamenti pártja szélsőséges és kirekesztő, e pozícióban tartásához elég csak időnként levegőt engedni nekik. Egy-egy műmagyarkodó, vagy vallási alapon látszatérzelmeket gerjesztő téma látványos hallgatólagos jóváhagyása egyszerre látja el a fasiszta gőz kieresztésének funkcióját – amely jobboldali körökben bizonyára mára szükségessé vált - és a hungarista párt ismétlődő kollaborációjának csendes segítség formájában történő ellentételezését.

A tragédia ebben az, hogy Józsefváros tereit és utcáit, ezen keresztül lelkét és szellemét is szennyezi e kísérletsorozat.

Amikor a kirekesztő párt – eredendően a nagyméretű közterületi Hanukkia kiváltotta nyílt antiszemitizmusa kifejezéseként megjelenő – előszedte karácsony kapcsán már az ország több pontján kipakolt nagyméretű kettős keresztes ötletét, a vallási áhítat indoklásába bújva – átmenetileg, talán pár hétre – Kocsis szavazógépe megadta nekik az engedélyt, minden tiltakozásunk ellenére. Azután – hogy, hogy nem – a Kálvária téri kettőskereszt Jobbik táblát kapott, rovásírást vésettek rá és a közterületi engedély határideje után is ott maradt. Az önkormányzat lassan egy éve mulasztásos törvénysértést követ el azzal, hogy nem kezd vele semmit, de valamilyen eljárási vagy jogszabályi okfejtéssel minden egyes kérdésemre megmagyarázzák, hogy miért nem hibás ezért senki.

No és emellett persze – azt sejtetve, hogy ez lesz a pártkettőskereszt eltávolításának szentfazekak számára is elfogadható módja –, sikerült közpénzből, önkormányzati megrendelésre gyártatni egy még sokkal nagyobb, hét méteres kettőskeresztet a Golgota térre. Most persze logikusan kíváncsian várjuk, hogy mikor tünteti el hatósági kötelességből az önkormányzat a Kálvária tér bejáratába betonozott pártkettőskeresztet, de ezt úgy érzem, hogy várhatjuk sokáig. Helyi kormányváltás előbb lesz, mint keresztbontás, alighanem.

Ehhez hasonló pártemlékművet sikerült a Kis csibész térre is biggyeszteni. A nagyon alaposan megrágott indoklásban, ha jól emlékszem annyit sikerült összehozni, hogy ott is történtek fontos események ’56-ban. Az mellékes apróság, hogy Józsefváros szinte minden sarkán történt valami az októberi forradalomban, ennek ellenére Kocsis kétharmada megszavazta, hogy egy teljesen felesleges Gloria Victis feliratú faszobor kerüljön a Kis csibész térre, Jobbik plakettel.

Ehhez közel álló, de még tragikusabb lenyomatát hordozza testén Józsefváros a polgármester neohorthysta romantikához biztosított hozzájárulásában. A közismerten antiszemita és érdemeit leginkább Horthy elkötelezett szolgálójaként megszolgáló Tormay Cécile-nek nem volt elegendő mellszobrot állítani az egyébként már régen nehéz időket élő Rókus kórház kertjében, hanem még a Kőfaragó u. 3. szám alatt álló társasház homlokzatát is önkormányzati pénzből kellett felújítani, hogy egykori lakhelyén elég puccos helye legyen a Tormay emléktáblának.

Az érem másik oldalát a centrális erőtér szimbolikus erősítésére rendezett drámában hagyományosan a baloldal, többnyire általunk, szocialisták által képviselt, egyben a szélsőjobb által megvetett, lenézett vagy kimondottan gyűlölt ügyek szimbolikus támogatása, látványos segítése jelenti.

Ilyen esetként kimondottan említésre érdemes a Józsefvárosi pályaudvar ügye, helyzete, várható jövője. A pályaudvar már jó ideje nem üzemel személyszállító pályaudvarként és több vele a probléma, mint létéből a haszon.  A vasúti síneken működő bódéváros és a benne üzemelő Négy Tigris piac bezárása hasznos lépés ugyan, de a problémák megoldásához egyelőre nem visz közelebb. A pályaudvar társadalmi szempontból értékelhetetlen funkciójú romos épületére viszont kifejezetten éles eszű elhatározás született. Ide épül ugyanis a Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékközpontja, amely tekintettel arra, hogy a Budapestről megvalósított náci deportálás kezdeti központja a Józsefvárosi pályaudvar volt, kimondottan legitim meglátás.  Ráadásul egy olyan országban, ahol a holokauszt tagadása vagy kétségbe vonása annyira gyakori, mint Magyarországon, kifejezetten markáns különbségtételi lehetőséget biztosít maga és a holokauszt-tagadók között egy ilyen emlékközpontot látványosan támogató fideszes polgármester.

Hasonlóan emblematikus hangulatépítő eszköz a Muzsikus Cigányok Emlékparkja is. Ugyan az integrálatlan, kritikus helyzetben kínlódó, jellemzően nem tősgyökeres cigány lakosság válságos helyzetével nem kezd a fidesz hegemónia semmit, de a magát a cigányság elitjeként meghatározó muzsikus cigányokra egyértelműen kiemelt hangsúlyt helyez. Mint tudható, a közmunka segéllyé silányítása óta közmunkás keretből finanszírozzák a Józsefvárosi cigányzenekart, a többi kisebbségi önkormányzattól eltérően nagyvonalú, évi 20 milliós kerettel támogatják a már a Lungo Dromba besorozott muzsikus cigányvezetők által uralt kerületi cigány kisebbségi önkormányzatot és – fővárosi pénzből – létrehozták és felavatták a Muzsikus Cigányok Emlékparkját is.

Megint egy olyan szimbolikus terület, ahol elvágólag kettéválasztható a Fideszes polgármester imázsa és a Józsefvárosban jellemzően cigánygyűlölő retorikával élő újfasiszták. Mindezek persze hatékony eszközei annak is, hogy a baloldali választópolgárok egy része előtt szalonképessé tegyék Kocsis Mátét és táborát, de azért nincs a látszatnál mélyebbre nyúló gesztusokról szó.

Összegezve Kocsis Máté tehát Orbán első osztályú tanítványainak egyike, Józsefváros pedig, neki „köszönhetően” a centrális erőtér teória egy pilot projectje, iskolapéldája lett.  Annak a szimbolikus beszédnek és politizálásnak a tesztelését éli meg ma Józsefváros népe, amelyben a Fidesz, miközben riválisai zsugorítására nem törekszik kevésbé, mint általában, mindent elkövet, hogy a baloldali és a jobboldali politika szimbolikájából a lehető legtöbbet magához ragadva az emberek fején, de leginkább szívén keresztül domináns pártrendszerré alakítsa az egykori Magyar Köztársaság maradványait.

Komássy Ákos – Józsefváros, Corvin-negyed