Avagy ki, mint pályázik, úgy alussza álmát - Az előző poszt margójára…

Kicsiny gyermekkorom óta trafikos szerettem volna lenni! Ülni a cigarettahegyek közepén, és inhalálni a beáramló büszke bagósok orrfacsaró illatát.  Közben örülni annak, hogy vesznek, ha minél többen és minél többet vesznek és szívnak. Elvégre a „pénz beszél”, a cigaretta meg füstöl! Szóval vártam a napot, amikor megnyithatom kis boltomat és rám köszönt a jólét!

De anyukám azt mondta várjak, nem jött még el az ideje!

Aztán kis idő elmúltával úgy éreztem, hogy már eljött az idő, mivel beköszöntött a Nagy Nemzeti Trafik Mutyi ideje, amikor csak élelmesnek, meg nemzetinek kell lenni és már ölembe is hullik egy - két - há - tíz Nemzeti Dohánybolt!

Trafikmutyi: az iskolapélda - Fotó: Fazekas István

Csakhogy a bérleti díj, - nyavalyogtam anyámnak - hát honnan vegyem én a „beugrót”, amikor józsefvárosi önkormányzat a legdrágább kategóriába sorolta a trafikok bérleti díját? Hát nem Kánaánban akarok én Nemzeti trafikot nyitni, hanem a „nyóckerben”. Mutyi már van hozzá, csak pénz kellene, jó sok, vagy valami csoda!

De anyukám azt mondta, várjak nyugodtan, nincs még itt az ideje!

Vártam is! Nem hiába! Mert a helyi bölcsek kigondolták, hogy olyan bolt, ami jogutódja a bérleti díj emelés előtt bérelt helyiségnek, annak nem kell emelt díjat fizetni. „Adjuk nekik harmadáron, hagy boldoguljanak szegénykék! A haszonkulcsuk is csak a triplájára nőtt, támogatni kell őket! ”

Erre anyukám azt mondta: - na, látod, most jött el az idő! – Most kell kérni azt a fránya üzletet, ha már jól akarsz élni a cigaretta bizniszből! Mert akkor kell pályázni, amikor a kecske is megmarad és a káposzta is jól lakhat. Amennyire csak tud…

Ezzel a felismeréssel hajtottam, immár nyugodtan, álomra fejemet: boltocskámról akkor fognak dönteni, amikor már magas a bérleti díj, de rám nem vonatkozik! Ezzel a boldog érzéssel aludtam el, közben megnyugodva a baloldalamra fordultam.

Azért ne nagyon fordulj a másik oldalra – szól be éjszaka a mamám – mert még azt hiszik, hogy a baloldal felé fordultál és ugrik a boltocskád!

Szili Balázs - Józsefváros, Magdolna negyed